Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VI. A generalis congregatio
168 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 ságként is viselt megyéjükben jártak el, ám ez nem volt kötelező.875 Mindez az 1260-as években, az országmegosztás idején az ifjabb király országrészére is érvényes volt. István ugyanis valamikor 1267 és 1269 között, de legvalószínűbben 1268-ban nádorát és udvarbíráját, Benedeket876 is bíráskodási és birtokrevíziós feladatokkal bízta meg. Mindezt Benedek egy kelet nélküli okleveléből tudjuk, amelyben jelentette István (ifjabb) királynak, hogy „tudja meg felséged, hogy kimentem Pest megyébe a gonosztevők kihirdetése és a tulajdonosaitól jogtalanul elidegenített földek számbavétele céljából".877 Az oklevél elején ez a rutinszerű formula vezette be azt a konkrét esetet, amely szerint Benedek megtudta, hogy a Pest megyei Oszlár (Ozlar) föld Kristóf, Péter és egyéb pé- teri (de Patery) rokonaiknak a tulajdona, ám a föld nem másnak, mint István húgának, a később szentté avatott Margit apácának a tulajdonában van (nunc possidet karissima soror vestra domina Margareta). Mivel a földet Benedek nem merte visszavenni, ezért István elé utalta az ügyet.878 Valószínű, hogy ezen kívül a birtokvizsgálatok nagyjából rendben lezajlottak a megyében, és ezt a nádor számára kissé kellemetlen epizódot leszámítva nem sok egyéb oklevél született ekkor. Zsoldos Attila a fentebb idézett gondolatmenetében ezt az esetet is a nádori közgyűlések előképének tulajdonította,879 és tényleg tény, hogy egyfajta átmenetet képez a későbbi nádori közgyűlések és az 1240-60-as évek egyedi királyi megbízásra történő kiküldetései között. A Pest megyei elidegenített földek felülvizsgálata kapcsán az eset teljesen párhuzamba állítható az olyan típusú intézkedésekkel, amelyre már korábban is bőségesen találtunk példát, és amelynek egy állomása az idősebb király országrészében éppen ekkortájt, 1268-ban zajlott.880 Bár az oklevélben tárgyalt tényleges ügy is ezzel a megbízással állt összefüggésben, Benedek a narrációban megemlített még egy feladatkört: a „gonosztevők kihirdetését", amellyel viszont a korai nádori köz875 A nádor általában a királyi udvarszervezet és a helyi nemesek földjei ügyében járt el, lásd pl. 1254-55: UB I. 235., 235-236., 247. (RP 95-97. sz.); CDS II. 352., 353., 353-354., 354-355. (RP 103-107. sz.).; CDS II. 393.; 1257: CDS II. 394. (RP 117. sz.); 1268: HO VIII. 115-116., ÁÚO III. 186-187,190-192., ÁÚO VIII. 206-207, ÁÚO III. 184-185., 188-189. (RP 146-151. sz.) Lásd még „A lokális nádorság kezdete" c. alfejezetet. 876 Zsoldos: Archontológia 26. 877 „Noverit excellenda vestra me in comitatu Pestiensi ad indicandos malefactores et cognoscendas causas terrarum indebite alienatarum a suis possessoribus accessisse". ÁÚO VIII. 276. 878 DL 577. (ÁÚO VIII. 276.); vö. Függelék, 3. sz. 879 Zsoldos: Özvegy és a szolgabírák 798. Igaz, ő még inkább a Váradi Regesztrumban olvasható udvarbírói (országbírói) ítélkezési sorozattal tekintette inkább rokonnak az oklevél szövegének hibás kiadása miatt, amely a „prelatus et iudex curie" formában írta le Benedek intitulá- cióját, miközben az eredetiben „palatinus et iudex curie" áll, lásd DL 577, ill. Függelék, 3. sz. 880 Az 1267-1268. évi birtokfelülvizsgálatokra részletesen lásd Szűcs: 1267. évi dekrétum 376-378.; ill. itt „A lokális nádorság kezdete" c. alfejezetet. Az természetesen nem biztos teljesen, hogy Benedek tevékenysége része is volt ennek az 1268. évi birtokfelülvizsgálatnak, amelynek hatása az idősebb király országrészéből így István országfelébe is átszivárgóit volna, csak arra az általánosabb párhuzamra utaltunk, hogy egy báró király általi „kiküldése" bevett szokás volt a korban.
