Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
V. A nádori joghatóság korlátai
158 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 ismertették el Druget Vilmos nádorral, hogy a királyon kívül más bírói fórum elé nem citálhatok.804 Egyedül az egyháziak világiakkal való birtokvitái kerülhettek továbbra is állandó jelleggel a nádori ítélőszék elé (hogy ez világi hatóságok elé tartozik, arra már az 1233. évi beregi egyezmény is utalt).805 Ezen kívül mentességet élvezett a nádori joghatóság alól az a világi személy, közösség vagy falu, aki vagy amely ilyesfajta kiváltságot kapott a királytól. A kiváltságot megkaphatták egyszerű magánemberek vagy azok birtokai is,806 ám ennél fontosabbak és időben hosszabban hatóak voltak a különféle saját joggal bíró csoportoknak adományozott jogok. A hospesközösségek és az ő jogaikból kinövő „szabad királyi városok" sokszor egymást másoló kiváltságai között pedig szinte kötelező elemként jelent meg a bíróválasztás joga, és az, hogy ezzel párhuzamosan kivették őket a megyésispán, és adott esetben más bírók joghatósága alól. Az első ilyen városi jellegű kiváltságolásnak a pataki hospesek 1201. évi kiváltságlevele tekinthető,807 ám az abban olvasható bírósági immunitás még csak a megyésispánra vonatkozott, és a király mellett a nádorispán joghatóságát is meghagyta (tkp.: közvetlenné tette) a közösség felett.808 Ám már rögtön a második ismert hospeskiváltság, amelyet az Erdély területén fekvő három közösség, Krakkó, Igen és Romosz lakói nyertek el 1206-ban, mentesítette a közösséget az erdélyi vajda (vagyis a király utáni legmagasabb rangú területileg illetékes bíró) joghatósága alól is809 - ezzel megnyílt az út a közvetlenül a király alá tartozó városok felé. Aztán 1230-tól, a Szatmárnémetinek adott kiváltságtól kezdve szinte valamennyi városi kiváltságlevélben meghatározták a fellebbezés útját, kiemelve a királyi szék, esetleg a tárnokmester szerepét.810 Nyitra részére 1248-ban adott kiváltságlevél külön is hangsúlyozta, hogy „a nyitrai polgárok senki kívülről jött bíró, tudniillik a nádor vagy megyésispán ítélkezésének nem kell, hogy alávessék magukat. Ha azonban valamely nehéz ügyben netán nem tudnának dönteni, úgy rendelkezünk, hogy saját személyünk, vagy a tárnokmester elé hívassanak".811 Mivel IV. Béla a kiváltság megadásakor külön leszögezte, hogy a nyitraiak a fehérvári polgárok kiváltságait kapták meg,812 ezért joggal feltételezte a kutatás, hogy a 804 1257: RA1157. sz.; 1335: AOkl XIX. 444. sz. 805 MESI. 295. (Szöveggyűjtemény 404.) 806 Pl. 1270: RA 1929. sz.; 1304: AOkl 1.603. sz.; 1335: AOkl XIX. 427. sz.; 1339: AOkl XXIII. 183., 273., 721. sz.; 1340: AOkl XXIV. 624. sz.; 1342: AOkl XXVI. 71. sz. 807 Vö. Szende: Városok kiváltságolása 33-34. 808 „ab electo inter se iudicentur preposito, quo propter negotiorum dificultatem non sufficiente, palatini comitis sive regis subeant iudiciummj!], nec in secularibus alios habeant" Elenchus III/2. 22. 809 Szende: Városok kiváltságolása 34-35. 810 Fügedi: Városprivilégiumok 64. 811 „nec ipsi cives Nitrienses aliquorum extraneorum iudicium, palatinorum videlicet, et comitum provincialium adstare iudicio teneantur; sed si super arduis negociis diffinire forsitan ignorarent, volumus, ut ad nostram presentiam, vel magistri tavernicorum nostrorum ... convocentur" CDS II. 209. Magyarul: Tatárjárás emlékezete 332. (Gy. Ruitz Izabella ford.) 812 „ipsis et ipsorum successoribus perpetuo Albensium civium dedimus libertatem" CDS II. 209.
