Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
V. A nádori joghatóság korlátai
154 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 1351-ig a szlavón bánt illette a nyestbőradó776 (amely elég kellemetlen jogátfedést jelentett a macsói bán szempontjából, hiszen a megyét „honorként" azaz többek között a jövedelmei miatt kapta meg). Emellett a „csatolt" megyék felett a nádor is jogi fennhatóságot gyakorolt. Ezáltal viszont az a helyzet állt elő, hogy néhány, a 13. század első felében még „drávántúlinak" számító megye mégis bekerült a nádori érdekszférába. Mindennek az előzményeit már a macsói bánság újjászervezése előtt is tapasztaljuk. Károly 1304. május 6-án kiadott oklevelében figyelmeztette az ország összes bíráját, kiváltképp a Valkó megyeieket (universis iudicibus in regno suo constitutis, et sipecialiter iudicibus in Wlko [!] constitutis), hogy Miklós fia Gergely comest kivette minden bíró, így a nádor joghatósága alól is.777 Mivel az oklevél leginkább a Valkó megyei bírákat hangsúlyozta ki, nyilvánvalóan Gergely ott lehetett érdekelt, és talán azonos lehetett azzal a pacsintai Gergellyel, akit Károly ezidőtájt több kiváltságban is részesített.778 A szöveg külön is kiemelte, hogy a drávántúli Valkó megye területére eső birtokkal rendelkező Gergely felett a nádor sem ítélhet, természetesnek tekintve, hogy a tisztség viselője azon a területen is eljárhatott, ellenben a szlavón bánról külön nem esett szó. Bár az Árpád-kor folyamán ezt a megyét inkább a mindenkori szlavón bán felségterületének tekintették, a váltás azzal magyarázható, hogy a báni posztot ekkor a Károllyal szemben álló, és Vencelt (majd 1306-tól Ottót) támogató779 Kőszegi Henrik töltötte be.780 Erre a vidékre amúgy sem terjesztette ki Henrik a fennhatóságát, hiszen Valkó, Szerém, Pozsega és Bács megyék a Károlyhoz hűséges Csák Ugrin tartományához tartoztak.781 Az ifjú király így magától értetődő módon vonta politikai ellenőrzése alá azokat a megyéket, amelyek a későbbi macsói bán honorjait képezték, természetesnek tekintve, hogy ott (akkor még macsói bán hiányában) a nádor is eljárhatott. így ez a terület az Anjou-korra véglegesen „kicsúszott" a szlavón bán ellenőrzése alól. A nádori fennhatóság 1314 nyarán is biztosan fennállt, amikor is Scemteu fia Gergely Kopasz nádor előtt perbe fogta Gergely bánt (Gregorius banus filius Endre, nobilis de comitatu Syrimiensi) a Szerém megyei Réva (Ryua) birtok ügyében. Végül párbajra került sor a nádor színe előtt, aki ennek eredménye alapján - együtt a vele ülésező Szerém, Bács és Valkó megyei nemesekkel (cum universis nobilibus Syrimiensis, Bachiensis et de Wolko comitatuum) halálra ítélte Gergelyt.782 Tulajdonképpen rejtély, hogy az északkelet-magyarországi nádori territóriumának határait hivatali értelemben soha át nem lépő783 Kopasz nádor előtt mit keresett egy ilyen távoli ügy. Bár Kopasz oklevele csak egy 1314. július 20-i tartalmi átírásban maradt ránk, abból, hogy ítélőtársai a szerémi, bácsi és valkói nemesek voltak, arra kö776 Weisz-Zsoldos: Báni joghatóság 469-470. 777 DL 91155. (AOkl I. 603. sz.); vő. Zsoldos: III. András hat nádora 17. 778 Tóth: Valkó megyei oklevéladás 26-27. 779 Kristó: Károly főúri elitje 55. 780 Engel: Archontológia 16. 781 Tóth: Valkó megyei oklevéladás 26. 782 AO I. 351. (AOkl III. 793. sz., az eset folytatását lásd uo. 794-795. sz.) 783 Lásd erre az „I. Károly első nádorai - az »oligarchikus nádorság« öröksége" c. alfejezetet.
