Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
V. A nádori joghatóság korlátai
148 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 Iáknak sincsen komoly forrásértéke, mint pl. I. Károly 1331-ben vagy 1340-ben adott kiváltságainak, amelyekben a megadományozott felek és erdélyi birtokai ki lettek véve egyszerre a nádori, országbírói, vajdai és alvajdai joghatóság alól.734 Mindezek inkább a kancelláriai toposzokra, mintsem a gyakorlatban is élő területi átfedésekre mutatnak rá. A probléma nem is a „klasszikus" erdélyi területek feletti joghatóság kérdésében van, hanem a „peremvidék" kapcsán - bizonyos megyék hovatartozása ugyanis ingadozott. Ezen „vegyes" területet Jakó Zsigmond a következőképpen írta le, amikor meghatározta a történelmi Erdély foglamát: „Ide [ti. a történelmi Erdélyhez] számítjuk a Partiumból Közép- Szolnok és Kraszna vármegyét, de Zarándot már nem. A két előbbi vármegye ugyanis a XV. századig a nádor és a vajda egyelőre tisztázatlan, vegyes joghatósága alatt állott, de később Belső-Erdéllyel alkotott egységet".735 Jakó ezen megállapítását nemrég Hegyi Géza vette górcső alá, és aprólékos elemzéssel kimutatta, hogy földrajzi és társadalomtörténeti értelemben a két megye sokkal inkább kötődött a szűkebb értelemben vett Magyarországhoz, mint Erdélyhez (a megyei birtokosok eredete, egyéb birtokaik fekvése és családi kapcsolataik alapján, illetve a hiteleshelyi vonzáskörzetek tekintetében).736 Lássuk mi a helyzet, ha nem a megyei lakosok oldala felől közelítjük meg a kérdést (társa- dalomtörténetileg), hanem a megye feletti hatóságok szemszögéből (politikai oldalról). A Közép-Szolnok megyei vegyes joghatóságról valójában csak azzal a megszorítással beszélhetünk, hogy előtte leszögezzük: a megye ilyen formán csak a 15. század húszas éveitől kezdve létezett.737 Kezdetben csak egy Szolnok megye volt, ám két, egymással nem összefüggő területcsoportot formájában (vitatott, hogy egy ősi „óriásmegyét" vágtak két részre a később szerveződő megyék, vagy a két fél között soha nem is volt közvetlen területi kapcsolat).738 A megyefeleket már a 13. század első felétől igyekeztek megkülönböztetni, és a 13. század második felében és a 14. század folyamán is ingadozott a névhasználat: az Erdély felőli rész a Belső- és a Külső-Szolnok nevet egyaránt viselte. Ám a megyék egységére a bizonyíték, hogy a 15. század első harmadáig bezárólag sosem létezett két szolnoki ispán, a cím birtokosa mindkét megyerésznek egyaránt az ura volt.739 A megyefelek területének nagy része kívül esett Erdélyen, ám azzal, hogy legkésőbb 1262-től kezdve egységesítették a szolnoki ispáni és 734 1331: EO II. 710. sz. (AOkl XV. 267. sz.); 1340: EO III. 2-3. sz. (AOkl XXIV. 15-16. sz.) 735 EO I. 30. (Jakó Zsigmond bevezetője). Korábban is ezt vette alapul Kristó Gyula (Kristó: Széttagolódás 105-107., 109-110.), és az egyetértése mellett hangsúlyozta e megyék egyszerre különálló voltát is (Kristó: Korai Erdély 27-28., 106-107,112-113.) 736 Hegyi: Szilágyság hovatartozása 27-45. 737 Ezt már hangsúlyozta Hegyi Géza is, aki csak praktikus okokból tartotta fent a megnevezést a 15. század előtti időszakra is (Hegyi: Szilágyság hovatartozása 25.). 738 Az eltérő álláspontok ismertetését lásd Kristó: Vármegyék 434-438.; ill. legutóbb: W. Kovács: Középszolnok és Kraszna 46-47. 739 Szolnok megyék elnevezésére lásd: W. Kovács: Középszolnok és Kraszna 48-49. A szolnoki ispánokat: Zsoldos: Archontológia 209-211.
