Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 137 hetjük, hogy ebben az évben Vilmos már nagyrészt Visegrádon székelt, és nem is igen mozdult ki onnan. 1339 első felében Vilmos Visegrádról Szepesvárra, majd Vizsolyba ment. Biztosan vitte magával a nagypecsétet is, hiszen február 19-én azt használta.679 Vilmos tudhatta, hogy ez az év ismét nagyobb szabású közgyűlésekkel fog telni, amelyeket a keleti és északkeleti megyék számára rendszerint mindig Vizsolyból indított. Ennek ellenére 1339 februárjának a vége és május vége között ismét a budai és visegrádi kelethelyek váltakoznak, hogy aztán június elején Vilmos újra Vizsolyban bukkanjon fel. Ami szokatlan, hogy úgy a visegrádi, mint a budai okleveleken a „nádorhelyettesítő" középpecséttel találkozunk! Sajnos a szerencse ezúttal nem siet a segítségünkre, mert e három hónap alatt összesen 2 oklevélen tudunk használható pecsétfoltot beazonosítani, de egy március 27-én Visegrádon, és május 8-án Budán kelt diplomát is a „helyettesítő" pecsétnyomóval hitelesítettek.680 Nem teljesen biztos, de elképzelhető, hogy Vilmos a budai kúria mellett immár Visegrádon is hátrahagyott helyettesítő személyzetet, amely Buda mellett Visegrádra is kimozdult. Ez a visegrádi helyettesítés ugyanakkor nem tekinthető teljesen biztosnak, mivel a nyári-őszi közgyűlések alatt ismét csak a budai kúria párhuzamos működését tudjuk adatolni. Ekkor történt az is, hogy Vilmos a közgyűlések után ugyan egy időre még visszament Vizsolyba, és ekkor állította Izsép albírót maga helyett, de ezzel már véleményünk szerint a vizsolyi kúria háttérbe szorítását készítette elő. Amikor legközelebb, 1341-ben ott járt, akkor már csak a megyei közgyűlések egyik helyszíneként időzött ott egy rövid ideig, és már vonult is tovább. Az 1340-es év pedig a vizsolyi után a budai kúria megszűntetését is magával hozta. Ekkor ismét szüneteltek a nagy közgyűlések. Januárban még kelt Budán egy oklevél, de ezután márciustól egészen szeptemberig sorozatban csak visegrádi kelethelyekkel találkozunk,681 amelyet egy Hont és Nógrád megyék számára Gyarmaton az év első felében tartott tartott nádori közgyűlés szakított csak meg.682 A pecsételés szempontjából hasonlókat tapasztalunk, mint az előző évben. Januárban a budai kúrián a 47 mm-es pecsétet használták, és aztán Visegrádon egész nyár folyamán ugyanezt.683 A gyarmati közgyűlésen kiadott oklevél sajnos nem maradt fent eredetiben, így azt nem tudjuk ellenőrizni ebből a szempontból. Ezután szeptember 11-én a Visegráddal átellenben található Nagymaroson keltezett Vilmos egy oklevelet, szintén a 47 mm-es pecsétjével megerősítve.684 Ezután a budai kúria adott ki két oklevelet (szeptember 22., október 20.), majd az évet egy Visegrádon, december 1-jén kelt diploma zárja.685 Mindhárom oklevél eredetiben maradt ránk, és mindhármon ugyanaz a 47 679 AOkl XXIII. 60., 91. sz. 680 DL 87094., DL 48362. (AOkl XXIII. 141., 257. sz.) 681 AOkl XXIV. 47., 128., 159., 226., 289., 396. sz. 682 AOkl XXIV. 384. sz. 683 DL 73646., DL 65751., DL 3285., DL 87106. (AOkl XXIV. 47., 159., 289., 396. sz.) 684 DL 76613. (AOkl XXIV. 532. sz.) 685 AOkl XXIV. 556., 609., 699. sz.
