Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
102 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 az Aporhoz hasonló „közepes" és kisebb nemesek miért nem követték a példájukat? Ráadásul látható, hogy e nádorok nem csak magukat tartották a hivatal (szerintük) egyetlen „törvényes" viselőjének, hanem okleveleikben - ha a szövegkörnyezet ezt megkívánta - társaiknak is elismerték e címét, emelett külső hatóságok, sőt, maga I. Károly király is ugyanígy tett.459 Mivel a fenti kör egyszer sem tágult (leszámítva, hogy Borsa Kopasz csak 1306-tól jelent meg), ezért gyanítható, hogy valamilyen összekötő kapocs volt a csoport tagjai között, csak észre kell venni. Zsoldos Attila ezen összekötő kapocs létrejöttét még III. András idejére vezette vissza. 1299-ben a király ellen forduló előkelők egy csoportja a pápától kért ellenkirályt, végül támogatásával Anjou Károlyt küldték Magyarországra, aki 1300 augusztusában partra is szállt Spalatóban. De ekkorra András - jó politikai érzékkel - kiegyezett a legfontosabb ellenfeleivel, a Csákokkal és a Kőszegiekkel.460 A források csak a kiegyezés tényét rögzítették, azt, hogy a király mit kínált fel a vele szembenállóknak cserébe, nem. Zsoldos véleménye szerint ez nem volt más, mint hogy elismerte őket az általuk kormányzott tartomány tényleges urává, amelynek eszköze az örökös nádori cím volt. A meghódolt Kőszegi János és Csák Máté valóban szerepelt a 14. század nádorai között. Emellett - ellensúlyként - András négy olyan személyt is ebben a tisztségben részesített, akik már eleve az ő hívének számítottak: a posztot éppen betöltő Aba Amadét, az előtte nádorságot viselő Péc nembéli Aport és Rátót nembéli Rolandot, továbbá addigi országbíróját, Ákos nembéli Istvánt. Azért pont ezt a négy személyt, mert ők többé-kevésbé beletartoztak abba a körbe, akikkel a király szabályos szerződést kötött még 1298-ban (más báróival is szerződést kötött, ám ők „szálkának" számítottak a Csákok és Kőszegiek szemében, így András „feláldozta" őket a velük való megegyezés oltárán).461 A megegyezés valamikor 1300 augusztusa környékén jött létre, erre utal, hogy Amadé augusztus 1-jén nevezte magát utoljára a „kunok bírójának" is, amely az osztatlan hivatalviselésre utalna, másrészt az István országbíróról szóló adatok is megszakadnak augusztus 17-ével. Van ezen felül egy 1304. évi oklevél, amely szerint I. Károly azt a kiváltságot adta egy hívének, hogy nem ítélkezhet fölötte „egyetlen országunkban állított bíró sem: nádor, vagy bárki más, legyen az ideiglenes vagy örökös" (nullus iudex in regno nostro constitutus, palatinus vel quilibet alius, temporalis vel perpetuus). Mindez arra utal, hogy Károly a nádort is azon bírói joghatóságok közé sorolta, amelynek volt „ideiglenesen állított" és „örökös" változata is 462 Az egyetlen személy, aki kilógott a sorból, 459 Zsoldos: III. András hat nádora 291-293. 460 Zsoldos: III. András hat nádora 294-295. 461 Zsoldos: III. András hat nádora 296-297. 462 Zsoldos: III. András hat nádora 297. Az idézett oklevél: DL 91155. (AOkl I. 603. sz.). Véleményünk szerint a fenti oklevél nem bizonyítja teljesen egyértelműen, hogy a nádori posztot is ideiglenes és örökös kategóriákra választották szét, mivel a szöveget úgy is értelmezhetjük, hogy a két jelző (temporalis vei perpetuus) csak az alius (ti.: iudex) szóhoz értendő, így a megfogalmazás éppen hogy elválasztja a nádori tisztséget a „másfajta" bírói posztoktól, amelyek lehetnek ideiglenesek vagy örökösek. Mindez azonban nem teszi semmissé az egyéb érveket,
