C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
70 Tanulmányok (vagy az idézéskor közölt határnapra) kellett az alperesnek bírság terhe alatt megjelenni. (Meg nem jelenése esetén a magyarországi világi bírósági gyakorlathoz hasonlóan másodszori azaz superhabundans idézéssel, bírsággal, illetve harmadik alkalommal jogvesztő határidejű haladéktalan megjelenést parancsoló idézéssel, admonitio peremptoriával kellett számolnia. A világi bírósági gyakorlatban a XV. század végéig szokásos háromvásáros kikiáltás helyett29 az idézésnek a templomkapura való kifüggesztése, az edictum valvale volt gyakorlatban.)30 Ha az alperes egymás után háromszor ok nélkül nem jelent meg, makacsnak ( contumax) bizonyult, és makacssági ítéletet hozhattak ellene, ami kiközösítést vont maga után.31 A kitűzött napon a bíróság előtt megjelent felperes (vagy írásbeli meghatalmazással a képviselője, azaz ügyvédje)32 bemutatta a keresetlevelet, az idézőparancsot és az idézés megtörténtét igazoló írást, a jegyző ezután szólította az alperest.33 Amikor mindkét fél már ott állt a bíróság előtt, megnevezték képviselőiket (ügyvédjeiket) — vagy sokkal gyakrabban eleve azok jelentek meg megfelelő írásbeli meghatalmazással34 —, a bíróság számba vette az érintett (alperes és felperes) személyeket, megállapította, hogy ténylegesen illetékes-e az ügyben, majd a felek megtehették esetleges kifogásaikat (exceptio). A kifogás Vicedomini vikárius egy idézési parancsára a szöveg alá jegyezték fel az idézés megtörténtét.) Lásd még Kovachich: Formulae 54. (88. szv plébános jelentése idézésről). 29 Hajnik: Bírósági szervezet 197-198. 30 Pl. Bónis: Szentszéki regeszták 1811., 1922., 2352., 2359., 2417. sz. 31 X 2.14. 1., 6., 10. Friedberg II. 291., 293-294., 297. Harmadszori idézés iratmintája: Kovachich: Formulae 94. (146. sz.) Az idézés eseteiről: Speculum 1.424-428. (II. 1. De citatione). A többszöri idézés fordulóiról, módozatairól és a kiszabható büntetésekről részletesen: Khlósz: Praxis 47-50., 52-60. (tit. III. nr. 11-15., 19-23.). Az idézéshez a modern gyakorlat szerint általában csatolandó a keresetlevél egy példánya is: Surányi: Rendtartás 73.; Erdő: Egyházjog 731. (2882. bek.). A megjelenés határidejére lásd Khlósz: Praxis 47-48.; Gózony: Egyházi törvénykezés 169. (a távolsággal a megjelenési határidő hosszabbodik), 173-178.; Surányi: Rendtartás 74., 76-77. (többszöri idézés, a felek meg nem jelenése), 85. - Általában makacsságnak nevezik mindazt, amikor a pereskedő nem teszi azt, amit a bíróság meghagy neki: X 2. 1. 1. és X 2. 14. 1-10. Friedberg II. 239., 291-297.; Speculum I. 448-450., 458-459. (II. 1. De contumacia, §1, 1-3., De primo et secundo decreto, §2, 1-2.) és II. 169. (III. 1. De dolo et contumacia, §15.). Vö. Khlósz: Praxis 144-146. (tit. VI. nr. 12.) 32 X1. 38.1. Friedberg II. 211. Lásd még VI1.19. Friedberg II. 991.: laikus is lehet szentszéki perben ügyvéd. 33 Khlósz: Praxis 37-38. (tit. III. nr. 4., levata causa). Az alperes szólítását kikiáltásnak (proclamatio) hívják, azaz a jegyző az ülésterem bejáratánál háromszor fennhangon kikáltja az alperes nevét: 40-41. (tit. II. nr. 9.); Gózony: Egyházi törvénykezés 172-173.; Kazaly: Egyházjogtan 629. - A magyarországi világi bírósági gyakorlatban általában az alperes fél is kapott az idézés megtörténtéről szóló jelentésből példányt, hogy a bíróság előtt a felperes meg nem jelenése esetén is tudjon cselekedni. Hajnik: Bírósági szervezet 193.; Kazaly: Egyházjogtan 629-630. 34 A kánonjogban az ügyvéd neve advocatus, a törvényes képviselő neve a procurator, míg a magyarországi latinságban ez utóbbi szolgál az ügyvéd megnevezésére. A littere procurationis: Speculum I. 206. (I. 3. De procuratore, §1, 7.), iratminták: 220-225. (I. 3. De procuratore, §4. De formis procurationum). Az ügyvéhez lásd még uo. 259-282. (I. 4. De advocato). A sasadi tizedperben a XV. század derekán azonos időpontban szerepel advocatus és procurator is (DF 237615., p. 7), vagy procurator et sindicus (DF 264682., 1460. jan. 3.).
