C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
66 Tanulmányok rül-1296) francia kánonjogász, mendei püspök Speculum iudiciale című, 1271- ben összeállított, majd 1286-ban és 1291-ben átdolgozott, összesen négy részből álló enciklopédia-szerű gyakorlati kézikönyve.4 A szerző a római és a kánonjog szintéziseként a polgári és büntetőperes eljárást ismerteti: az első részben (nagyjából a Liber Extra fejezeteinek sorrendjét követve) a bíró személyét, alkalmasságát, a perbeli személyeket és segítőiket, a bírósági személyzetet és a tanúkat mutatja be, a második részben tárgyalja a peres eljárás részeit, elemeit és okiratait, illetve a perorvoslatokat. A harmadik részben a bűnesetekről, a negyedikben pedig a különböző jogállású személyekről, eljárási és ügytípusokról, valamint az ezekhez kapcsolódó joggyakorlatról ír. A munka népszerűségét jól jelzi, hogy a XIV. században több kommentárt, illetve tárgymutatót is készítettek hozzá, és a gyakorlatban egészen a XVIII. századig használták.5 Magyarországról a munka több középkori kódextöredéke ismert.6 A kifejezetten magyarországi bíráskodási gyakorlat megismeréséhez az okleveles anyagon túl a későbbi, újkori perrendtartások - Khlósz Pál, Gózony György, Kazaly Imre, illetve Surányi János munkáinak adatai is komoly segítséget jelentenek a perfolyamat elemeinek értelmezéséhez és magyar elnevezéseihez, gyakorlati megjegyzéseik pedig analógiaként használhatók fel. Magukhoz a magyarországi szentszéki bíráskodás során keletkezett iratokhoz ezen kívül a formuláskönyvek nyújthatnak némi segítséget.7 Ezek általában a világi bírósági iratminták mellett vegyesen több-kevesebb szentszéki vonatkozású oklevélszöveget is tartalmaznak, de keletkezési idejüknek megfelelően a Kovachich Márton György által kiadott XIV. századi Ars notarialist leszámítva főleg a XV. század második feléből, illetve a XVI. század elejéről. Amit legelőször meg kell jegyeznünk, az a nyilvánosság, illetve az írásbeliség kérdése. Az egyházi bírósági gyakorlatban alapvetően csak azok közreműködésére volt a tárgyaláson szükség, akiknek a jelenlétét a jog vagy a bíróság megkívánta. A szentszéki perek nem voltak a mai fogalmaink szerint nyilvánosak, bár ez korszakonként, területenként és az eljárás módjának és tárgyának megfelelően is változhatott, például a házassági pereket és a klerikusok fegyelmei ügyeit sokkal inkább „zárt ajtók mögött" tárgyalták.8 Általában mindkét fél egyidejűleg volt jelen a tárgyaláson, bár a bolognai egyházmegyé4 Colli: Speculum 517., 520., 529. (A szöveghagyományt összefoglaló tanulmány a szerző életére és művére vonatkozó bőséges szakirodalommal.) 5 Colli: Speculum 517-518., 543. Az általunk használt kiadás a Giovanni d'Andrea által 1346- ban kiegészített, Baldo degli Ubaldi által a XIV. század végén kommentált, tartalom- és tárgymutatóval ellátott szöveget tartalmazza, amely 1574-ben jelent meg két kötetben: Speculum. (Ezen kiadás kötet- és oldalszámaira, zárójelben a rész, particulum, rubrum, § és szakasz sorszámára hivatkozunk. A kiadás Magyarországon elérhető reprint példánya: PPKE HTK Kari Könyvtár, MTA-PPKE Liturgiatudományi Kutatócsoport különgyűjteménye, 40/1-2.) 6 Erdő: Officiálisi bíráskodás emlékei 93. 7 Ezek magyarországi darabjait felsorolja: Erdő: Officiálisi bíráskodás emlékei 93-95. 8 Surányi: Rendtartás 88. szerint csak a perfelvétel és a kikiáltás a nyilvános. Erdő: Egyházjog 723. (2839. bek.) - A bírósági személyzet tagjai eleve titoktartásra voltak kötelezve. A Speculum iudiciale a kérdésre való utalást nem tartalmaz.
