C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
I A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421-1425) 57 megyéhez tartozó részére terjedt ki. E bírói joghatóság a terület lakói számára elsőfokú volt, másodfokon már az esztergomi vikárius járt el.115 116 Mindezzel összefüggésben a szakirodalomban felmerült már az a kérdés, hogy a prépost egyházi bírói tiszte honnan származott. Az egyik álláspont (például Rimely Károly és Ortvay Tivadar) az alapítás korának viszonyaiból - azaz hogy a prépost a XIII. századig a püspökökhöz hasonló jogokkal rendelkezett - vezette le a bíráskodási jogkört. Ezzel szemben mások (például Knauz Nándor, Thoroczkay Gábor) szerint a prépost bírói joghatóságot főesperesi címen gyakorolt, aminek egyik jele, hogy a neki alávetett plébániáktól az egyházi felügyelet fejében ő kapta meg cathedraticumot.m Továbbiakban tehát arra érdemes válaszolnunk, hogy területileg összeegyeztethető-e a Csallóközre vonatkozó bírói joghatóság az 1390-es oklevélben felsorolt (mivel cathedraticum fizetésére nincsen adatunk), a pozsonyi prépostság alá tartozó plébániákkal. Pesarói Lénárd kánonjogi doktor, zágrábi főesperes és esztergomi vikárius 1390. május 13-i privilégiuma szerint a minap (értsd: azév április 23-án) Kanizsai János érsek által tartott zsinaton Márton esztergomi kanonok és alőr Lőrinc pozsonyi prépost, valamint a felsorolt, a pozsonyi prépostság alá tartozó templomok plébánosai és igazgatói ellenében (contra et adversus Laurentium prepositum ... et plébános seu rectores ... sub prepositura dicte ecclesie Posoniensis existentes) elmondta, hogy a plébánosok vagy rektorok lefitymálva és megvetve az ő esztergomi anyai és főegyházukat a krizmáért és a többi szent olajokért az említett pozsonyi préposthoz folyamodnak, és azokat ott kapják meg; továbbá magához az esztergomi egyházhoz a gyertyák és tisztelet tekintetében tartozó jogokat a prépost maga számára foglalja le és saját hasznára fordítja. Mindez az esztergomi egyház nagy sérelmére és kárára van, aminek az orvoslását kérte. A prépost nevében Lőrinc pozsonyi kanonok azt válaszolta, hogy a mondott, a prépostság alá tartozó plébánosok a szent olajokért állandóan a pozsonyi egyházba szoktak jönni, azokat ott kell átvenniük és a szokott tiszteletet leróniuk, a Szent Márton-egyház mindenkori plébánosa pedig a krizmáért és a szent olajokért az esztergomi egyházba szokott menni vagy küldetni. Végül a felek a hosszas viták után megegyezésre jutottak és a vikárius színe előtt kérték ennek megerősítését. A megegyezés szerint a Szent Márton- másképp Üdvözítőegyház mindenkori plébánosa a krizmáért és a szent olajokért Esztergomba köteles menni vagy küldetni, és miután azokat megkapta, csak a mondott prépostság alá tartozó plébánosoknak vagy rektoroknak ossza ki. Ezért tőlük az 115 Vö. Henrik pozsonyi kanonok 1389. máj. 1-jei (DF 241379.), az esztergomi vikáriushoz szóló jelentésével, illetve némi óvatossággal idevonhatjuk Vicedomini Máté vikárius 1400. máj. 16-i (DL 8557.) oklevelét is, amelyben Elefánti András fiai kérésére megidéztette maga elé Lőrinc pozsonyi prépostot in facto dotis et rerum parafernalium, de mivel nem tudunk róla, hogy köztük bármilyen rokonság lett volna (vö. Fügedi: Az Elefánthyak 166-167), így arra gondolunk, hogy a prépost mint bíró ellen nyújtottak be panaszt és egy, a prépost előtt zajlott ügyet akartak a vikáriussal felülvizsgáltatni. 116 Vö. Knauz: Pozsonyi prépostság 54-59.; Thoroczkay: Nyitra és Pozsony 369.; Ambros: Postavenie 60-61. (Ismerteti Buják: Historiográfiai áttekintés 40.) T I
