C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
50 Tanulmányok irodalom és a források ütköztetéséből az utóbbiak kerültek ki győztesen, nem tehettünk mást, mint igyekeztünk minden olyan adatot összegyűjteni, amely a prépostok bírói joghatóságára vonatkozik. Figyelmünket két forráscsoportra irányítottuk: előbb azokat az okleveleket kerestük, amelyeket pozsonyi vikárius adott ki, majd a pozsonyi prépostok által kibocsátott okleveleket néztük végig. A legkorábbi adatunk pozsonyi vikáriusra 1332-ből származik, amikor a káptalan által birtokolt tized(negyed)ek ügyében Tamás vikárius, viceprépost és kanonok jelent meg az esztergomi érsek előtt.* 55 E Tamás kanonok egészen Szécsényi Mihály püspöki kinevezéséig, 1341-ig a prépost általános helynöke maradt,56 aminek oka a vajda fiának kiskorúságában,57 illetve abban keresendő, hogy ekkor még csak az alacsonyabb egyházi rendeket viselte. A következő adataink Guillermus de Pusterla konstantinápolyi pátriárka pozsonyi prépostsága idejéből származnak: a pátriárka adminisztrátora, lelkiekben és világiakban vikáriusa 1345-ben és a következő évben Deprecht fia58 Márton dömösi prépost,59 1348-ban pedig már lengyelországi60 Péter őrkanonok volt. Az utóbbi foglalta írásba az április 24-én Pozsony városa és a káptalan köomnibus negotiis et causis secudum formám supradicte institutionis et dispositionis nostre tamquam iudici vestro ordinario obedire et obtemperare iudicioque eiusdem astare ac in singulis casibus et causis tam in foro conscientie, quam contentioso ad eum accedere et recurrere debeatis." - Uo., kiadása Császár: Academia Istropolitana 111-112. 55 1332. ápr. 26. (MES III. 208., DF 272120.) „vicarius et viceprepositus ac canonicus". Az oklevél információira lásd részletesen az 5.1. fejezetet! 56 1335. aug. 22. (MES III. 439.; Anjou okit. XIX. 520. sz.) „per Thomam eiusdem ecclesie nostre concanonicum, vicarium nostrum pro nunc generalem"; 1338. febr. 55. (MES III. 441.) „Thome vicario nostro"; 1339. nov. 7. (Anjou III. 602.; Anjou okit. XXIII. 668. sz.) „sacerdos viceprepositus Posoniensis"; Szécsényi Tamás erdélyi vajda 1339. nov. 23-i átírásban: „litteras ... vicarii magistri Michaelis prepositi ecclesie Posoniensis, filii nostri" (Anjou III. 602.; Anjou okit. XXIII. 707. sz.) szerepel; 1341. febr. 19. (MES III. 440.; Anjou okit. XXV. 11. sz.) „per nostrum vicarium dominum videlicet Thomam". 57 Vö. 1341. jan. 7. (Anjou okit. XXV. 11. sz.) 58 A „vezetékneve" ugyan a forrásban „de Pert(i)" (vö. Thoroczkay: Dömösi prépostság 427.; Anjou okit. XXVI. 503. sz.) formában szerepel, de az Márton apja nevének, a Deprechtnek félre- hallása révén alakulhatott ki (vö. Surányi: Pozsonyi bíródinasztiák 175., 178., 185.). Deprecht fia Márton 1324. máj. 17-től (Anjou okit. VIII. 261. sz., testvére az akkori pozsonyi bíró, Jakab volt: uo. 373. sz., illetve Surányi: Pozsonyi bíródinasztiák 175.) mutatható ki pozsonyi kanonokként, dömösi prépostsága 1329. jan. 20-tól (Anjou okit. XIII. 38. sz., Thoroczkay: Dömösi prépostság 426.) 1357. nov. 8-ig (DL 41322.) adatolható, utána pozsonyi prépost lett (lásd lentebb). 59 1345. nov. 19. (MES III. 588.; Anjou okit. XXIX. 830. sz.) „magister Martinus Demesiensis ecclesie prepositus et amministrator prepositure Posoniensis"; „magistrum Martinum Demesiensis ecclesie prepositum domini Gwillermi Posoniensis in spiritualibus et temporalibus generalem vicarium"; 1346. máj. 1. (MES III. 599.) „contra dominum Martinum prepositum Demesiensem et administratorem, ut dicitur, ecclesie Posoniensis"; 1346. jún. 7. (MES III. 604.) „inter ... Martinum prepositum Demesiensem et administratorem prepositure Posoniensis". - Márton már 1328-ban, 1338-ban és 1340-ben is képviselte a pozsonyi káptalant egy, a királyi kúriában folyó perben (MES III. 119., 319., 360.). 60 Vö. Bossányi: Reg. suppi. II. 401. (ccxcvi.) „de Polonia".
