C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421-1425) 47 egyetlen, mégpedig a 6. számú ítéletlevélben esik szó, amelyben többek közt azt a káptalani panaszt olvashatjuk, hogy a prépost 1424-ben egy halfogó rekesztély építési költségeihez nem járult hozzá. Ennek kapcsán említik a dékán „éves fizetését" (saliarium annuum), amely 24 forintot tett ki.42 Zavaró azonban, hogy ezen összeget a halfogó rekesztély összes éves költségéhez számították, mégpedig a halászok fizetségével voltaképp egyenrangúnak minősítve. Az összeg nagysága ugyanakkor arra utalhat, hogy ez a 24 forint a dékánnak talán nem csak a halfogó építésének felügyeletéért (?) azévben kapott fizetsége lehetett, hanem évi tiszteletdíja. Végezetül fontos megemlíteni, hogy — bár konkrét adatunk szintén nincs rá —, de valószínűnek tűnik, hogy az oklevelekben számos alkalommal szereplő, a káptalan bevételeit és kiadásait tartalmazó regisztrumok összeállítása is a mindenkori dékán feladatai közé tartozott. 2.3. A pozsonyi prépost bírói joghatósága A pozsonyi prépost és káptalan között a dékán megválasztása mellett további vitát okozott, hogy melyikük illetékes a lelki ügyekben állított vikárius (vicarius in spiritualibus generalis) megválasztásában.43 A fentebb már idézett, 1415. május 11-i oklevélben leírtakkal kapcsolatban több kérdés is felmerül: miért állított a prépost vagy a káptalan vikáriust; mióta mutatható ki ez a gyakorlat, és végül a legfontosabb, a pozsonyi prépost rendelkezett-e bírói joghatósággal, és ha igen, akkor milyen jogosítványokkal bírt és illetékessége mekkora területre terjedt ki. A pozsonyi prépostok bírói joghatóságáról alapvetően kétféle nézet alakult ki. A Rimely Károly és Ortvay Tivadar nevével fémjelzett álláspont szerint a prépostok a XIII. századig püspöki jogosítványokkal rendelkeztek: bíráskodtak, kiközösítettek, helynököt állítottak és a főesperesekhez hasonlóan szedték a cathedraticumot. E jogaikat az esztergomi érsekek a XIV. század folyamán egyre inkább visszaszorították, s végül 1390-ben sikerült megszerezniük a prépost kinevezésének jogát is.44 Velük szemben Knauz Nándor azzal magyarázta a prépost „különleges" joghatóságát, hogy azt főesperesi jogon gyakorolta, a cathedraticumot pedig a szebeni és a szepesi prépostok mintájára ugyanezen a címen kapta. Helynököt pedig akkor állított, amikor távol volt székhelyétől.45 A kérdéssel legutóbb foglalkozó Köblös József azon túl, hogy Knauz állításait fogadta el, további érveket hozott fel ezek mellett: az 1397-es esztergomi egyházlátogatási jegyzőkönyvben a pozsonyi prépost az első helyen áll az érsek 42 Uo. 259/26-27. 43 Lásd például ZsO V. 615. sz. (1415) 44 Idézi Köblös: Egyházi középréteg 14. 45 Knauz: Pozsonyi prépostság 54-58.; Köblös: Egyházi középréteg 14. - Ugyanezen a véleményen van Juraj Sedivy is, aki szerint a prépost a távollétében helyettest állított vicarius, administrator és viceprepositus címmel. A helyettes a lelki ügyek mellett általában a dologi ügyekben is eljárt. (Sedivy: Schriftkultur 84.) I I
