C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
44 Tanulmányok alá tudjuk támasztani. A jelen kötetben elemzett viszály egyik oka éppen a prépost beavatkozása volt a káptalan gazdasági ügyeibe: egyrészt nem engedte meg a kanonokoknak, hogy dékánt válasszanak, másrészt pedig nem tette lehetővé a dékánnak hivatala gyakorlását.24 A XIV. században ugyan nem ismeretes dékánra vonatkozó adat, de feladatkörét ettől függetlenül olyasvalaki — adataink alapján általában a prépost által kinevezett személy — látta el, aki több esetben együtt viselte a lelki és a világi helynök címét is. A XV. század elején viszont változás következett be: a kanonokok és a prépost között vita támadt a dékáni tisztség betöltéséről, illetve ennek nyomán a jövedelmeknek a társaskáptalan javadalmasai közötti megfelelő szét- és megosztásáról. Ennek első jele Vicedomini Máté esztergomi vikárius 1415. május 11-i oklevele, amelyből a következőkről értesülünk: a kanonokok elpanaszolták neki, hogy a prépost megakadályozta az általános lelkiekbeni vikárius és a dékán megválasztását, ugyanis amikor ők Kanizsai János érsek korábbi parancsa értelmében a vikárius megválasztására készültek, akkor megjelent előttük Miklós, a körmöcbányai Szűz Mária-egyház oltárjavadalma- sa és azt állította, hogy őt nevezte ki a prépost a saját és a káptalan vikáriusává. Az esztergomi vikárius megtanácskozván a dolgot az esztergomi káptalan ka- nonokjaival, úgy döntött, hogy a pozsonyi kanonokok a prépost távollétében is megválaszthatják a vikáriust és a dékánt is.25 A rendelkezés rövid távon biztosan nem ment át a gyakorlatba, mivel az év végén már ismét gondok adódtak a jövedelmek, ezúttal a káptalannak járó tizedek szétosztásával: 1415. december 8-án Kanizsai János érsek ezért engedélyezte, hogy a szüret idején a káptalannak az egyes hegyekre kiküldött tizedszedője mellé a prépost is küldhet embert, aki a prépostnak járó rész kiadását felügyeli.26 A tizedek ügye ezután éles fordulatot vett. Valamikor a következő év tavaszán ugyanis a kanonokok és a prépost együttesen megfosztották kanonoki javadalmától Kálmán fia Miklóst, a falakon kívüli Szent Lőrinc-egyház plébánosát, mivel állításuk szerint nem számolt el tisztességesen a tizedekkel.27 Az ügyben végül a két fél között 1416. szeptember 18-án olyan megállapodás született, hogy a vita eldöntését két fogott bíróra — Trelecz András pozsonyi bíróra és Szilveszter kánonjogi borostyánkoszorús augsburgi kanonokra — bízzák.28 Ennek megfelelően 1417. február 18-án Miklós kanonok-plébános kiegyezett a préposttal és a káptalannal.29 Mindezek után némileg meglepő módon e Miklós három év múlva dékánként kerül elő egy oklevélben. Mérai Tamás hevesi főesperes, erdélyi és pozsonyi kanonok 1419. április 20-án Visegrádról levelet intézett a pozsonyi káptalanhoz, amelyben közölte velük, hogy neki Jakab őrkanonok és Miklós dékán által Székesfehérváron bemutatott regisztrumuk szerint, valamint Pé24 Vö. a kanonokok 7. vádpontjával. (Oklevéltár 11. sz. oklevél.) 25 ZsO V. 615. sz. 26 ZsO V. 1308. sz. 27 ZsO V. 2064. sz. 28 ZsO V. 2302. sz. ZsO VI. 125. sz. 29
