C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról 21 (vérontás nélkül), 5. házasságtörés (ez bűntényként viszont már világi bíróság elé tartozott), 6. végrendeleti ügyek.56 Mindkét csoportosításban közös, hogy egyaránt szerepelnek alanyi kategóriák (klerikusok és a gyámoltalan személyek) és tárgyi kategóriák (lelkiismereti ügyek, házassági ügyek, alternatív bíráskodás a világi fórumok helyett).57 Ilyen széles illetékességi kör egy idő után törvényszerűen vezetett annak szűkítéséhez. A XIV. századtól, amikorra Európa-szerte a világi hatalom jogszolgáltatása annyira megerősödött, hogy az egyházi bíróságoktól át tudták venni az ítélkezés egy részét, szükségszerűen bekövetkezett egyrészt a szentszéki és a világi bíráskodás konkurálása, másrészt az államhatalom részéről a szentszéki bíróságok illetékességének korlátozására, az ügy világi vagy egyházi természetének eldöntésére való törekvés. Egész Európában többé-kevésbé megfigyelhető, hogy a vagyonjogi, birtokjogi vonatkozású ügyekben, illetőleg a privilegium fori rovására egyes országokban már korán igyekeztek különböző módokon korlátozni az egyházi bíráskodást.58 Magyarországon mindez némi késéssel érzékelhető: Bónis szerint „a hazai jog előretörése", valamint a magyarországi klérus Rómától való függetlenedése, a magyar király törekvései és országgyűlési tiltások mentén inkább XV. század elejétől figyelhető meg, éppen korszakunk idején, Zsigmond király politikájában.59 Bónis az erről rajzolt képen ugyanakkor az állam és az egyház szembenállását, és az egyházi bíráskodás hatáskörének szűkítésére való állami törekvést hangsúlyozza. Azonban magukból a Zsigmond, illetve a később Mátyás és II. Ulászló királyok idejében hozott törvénycikkekből nem annyira a hatásköri szűkítésnek, hanem inkább a szentszékeknek az ekkorra már kiforrott magyarországi bírósági rendszerbe való betagozódásának az igénye világlik ki. Mindez az államhatalom szempontjából tökéletesen érthető törekvés volt. Az állami szabályozás három dolgot igyekezett — jobbára sikerrel — megvalósítani: 1. A világi és szentszéki bíróságok illetékességének elhatárolását. Ehhez rögzíteni kellett, hogy egyik fórum sem illetékes a másik elé tartozó ügyekben (1405. évi első vagy kisebb dekrétum 14 te., 1405. évi második dekrétum 12. te., 1447:38. te., 1458:35. te., 1492:46. te., 1498:60-61. te.).60 2. A vegyes ügyek hovatartozásának eldöntésére, illetve a hatásköri összeütközések elbírálására alapvetően a király legyen jogosult (1405. évi első dekrétum 14. te., 1405. évi második dekrétum 12. te., alkalmazására: 1486:28. te.).61 56 Bónis: Entwicklung 224-225.; Uő: Egyházi bíráskodás 640.; Fejér IX/1. 193-194. (Zsigmond- kori átírása: DF 286639., többszörös átírásokban: DF 277426., 277552., 286553., 292065.) De a püspök birtokvitában nem közösíthet ki senkit. 57 Az alanyi és tárgyi illetékesség megkülönböztetésére lásd Balogh: Középkori bajor 61-71. 58 Balogh: Középkori bajor 78-79. (Anglia), 80-81. (Franciaország), 86. (német területek). 59 Bónis: Entwicklung 212-213., 224-227; Uő: Egyházi bíráskodás 646., 651-652. 60 CIH I. 220-221., 236-237., 510-511., 628-631. (az 1447:38. és 1458:35. te. ebben nem szerepel); DRH 1301-1457. 202-203., 371.; DRH 1458-1490.102.; DRMH IV. 24-25., 126-127. CIH I. 220-221., 236-237,428-431.; DRH 1301-1457. 202-203., 222-223.: DRH 1458-1490. 283. 61
