C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Adattári rész - 1. Életrajzok
208 Adattári rész tősebb ügyekben mint külön kiküldött bíró is fellépett,43 egy alkalommal pedig a káptalan ügyvédjeként találkozunk vele.44 1427 után azonban eltűnik a forrásokból, és csupán egyetlen olyan oklevelet találtunk, amelyben előfordul a neve — ez Márton vikáriushelyettes egy 1434. évi kiadványa. Ebben az oklevélben — éppúgy mint az már korábban több alkalommal is előfordult — a szentszéki bírói kiadvány tanú- vagy bírótárs-névsorában szerepel.45 E ponton azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az 1425 és 1434 között keletkezett forrásanyag csak töredékesen feltárt, és a Zsigmondkori oklevéltár következő köteteinek megjelenésével újabb adatok előkerülése egyáltalán nem kizárt. Annak igazolását, hogy Domokos 1427 után is rendszeresen részt vett az érseki szentszéki bíróság munkájában, a fennmaradt források sajnos nem teszik lehetővé: az 1427 és 1434 közti évekből ugyanis nem maradt ránk tanúnévsorral ellátott helynöki ítéletlevél. Azonban az 1420- as évekből ismert adatok, illetve az 1434. évi említés fényében, valamint Domokos kánonjogi képzettségét is figyelembe véve csaknem bizonyosra vehető, hogy Vicedomini utódja, Temesvári Miklós vikárius szintén számított ítélőszéke munkájában a szentistváni prépost közreműködésére. Végezetül meg kell említenünk, hogy — miként ez a kor szereplőinél szinte általános — sajnos nem tudjuk meghatározni Domokos halálának időpontját. Feltehető utódjáról a prépostságban, Miklós kánonjogi doktorról 1438-ban hallunk először,46 így Domokos halála minden bizonnyal 1434 és 1438 között következett be. 1.2. Sóvári Sós László (János fia) Sós László pályafutásának eleje meglehetős homályba vész, adataink alapján semmilyen felsőfokú végzettsége nem volt, és mindemellett egyetemi tanulmányairól sem tudunk. A forrásokban először 1399. január 2-án bukkan fel, mint esztergomi kanonok és nógrádi főesperes 47 Ám egy 1399. április 28-i pápai bullából tudható ugyanakkor az, hogy előtte rövid ideig már az esztergomi őrkanonokságot is viselte.48 Olybá tűnik tehát, mintha a közbenső állomást, a kanonokságot átugrotta volna. Pályája ilyen gyors emelkedését egyelőre konkrét adatokkal nem tudjuk megmagyarázni, az mindenesetre elmondható, hogy 43 Először egyes Zala megyei plébánosok és a veszprémi káptalan tizedperében, Pöstyéni Tamással együtt, 1420-ban (ZsO VII. 2364-2366. sz., VIII. 696. sz., vö. Pór: Az esztergam-várbeli 31., Holub: Zala 397.), majd a kötetünk tárgyát képző perben, Vicedomini Mátéval együtt. 44 ZsO XII. 1024. sz., vö. uo. 1032. sz. 45 Bónis: Szentszéki regeszták 2387. sz. (DF 201264.) 46 C. Tóth: Az esztergomi káptalan. 47 Fejér X/2. 678. (DF 237653.) Mon. Vat. 1/4.121. 48
