C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 6. Az egyház részvétele az ország védelmében. Az 1397. évi törvény 63. cikkelyének végrehajtása a pozsonyi káptalan példáján
198 Tanulmányok példát idéznünk. Az uralkodó 1436. április 22-i parancslevelével meghagyta az erdélyi egyházmegyei besztercei és királyi dékánoknak, hogy fizessék meg az erdélyi püspöknek a neki rendesen járó jövedelmeket, mivel a püspöknek ebből a pénzből kell kiállítania az Erdélyt a török betöréseitől védelmező bandériumát.111 Mindez persze nem volt újdonság, hiszen az említett tervezetek is minden bizonnyal egy már meglévő helyzetet kívántak a jövőre nézve állandósítani. Az érseki és püspöki bandériumokat Zsigmond már uralkodásának elején is felhasználta nemcsak az országhatárok védelmezésére, hanem támadások alkalmával is.112 Mindebből következően az egyházfők katonai szerepvállalása nem lehetett kérdéses már csak országnagyi mivoltuk miatt sem. Ez viszont azzal a következménnyel járt, hogy csapataiknak mindenfajta külön intézkedés nélkül is részt kellett venniük az uralkodó által elrendelt katonai eseményekben. A két tervezet ezen valószínűleg csak annyit változtatott, hogy pontosan leírta, kinek milyen ellenség ellen kell felvonulnia. Itt most csak említés szintjén van módunk arra kitérni, hogy a király sokszor úgy szerzett még pénzt az egyháziaktól és fordította a határvédelemre, hogy nem töltötte be az adott egyházmegye főpapi méltóságát és világi kormányzókra bízta jövedelmeinek kezelését.113 Lásd minderre a 10. táblázatban szereplő adatokat! (A táblyet csak az imént helyettük zsoldosokkal vagy a királyi bandériummal az uralkodó látott el. Az összefüggés az egyháziak megadóztatása és bandériumállítási kötelezettségük megszűnése között magától értetődő, hasonlóképpen adómentességük biztosítása és haditer- heik felújítása között. ... az 1439-i decretum ... határozottabban hangsúlyozza a kapcsolatot." A főpapoknak „ismét módjuk van a régi méretekben fegyveres erőt tartani s erre támaszkodva befolyásukat az állam sorsának intézésében újra érvényesíthetik." (Mályusz: Rendi állam 48-49.) — Az általunk idézett adatokból egyértelmű, hogy erről szó sincsen, a főpapság az egész korszakban köteles volt bandériumait kiállítani és részt venni a különböző királyi hadjáratokban. A királyi adóztatás az egyházi középréteget érintette, amint azt maga a 19. törvénycikkely szövege is bizonyítja. 111 „pro defensione et connumeratione partium nostrarum Transsilvanarum bandérium suum sive gentes suas exercituales contra rabidos insultus perfidorum Tureorum easdem partes nostras et ipsarum confinia devastantium levare et transmittere debet atque tenetur" - UGDS IV. 600. 112 1395. febr. 9.: az esztergomi érsek a királlyal Moldvába vonul (ZsO I. 3815. sz.); 1400. ápr. 16.: az egri püspök familiárisaival Barkaszád várnál tartózkodik (ZsO II. 207. sz.); 1411. júl. 21.: a zágrábi püspök a királlyal Sebenico felé fog vonulni (ZsO III. 727. sz.); 1415. aug. 31.: a zágrábi püspök csapatával a Szávánál táborozik (ZsO V. 978. sz.); 1422. jún. 24.: a pécsi püspök csapata Csehországban harcol (ZsO IX. 715-716. sz.); 1423. máj. 12.: az erdélyi püspök bandériuma Havasalföldön harcol (ZsO X. 589. sz.); 1424. jún. 9.: az esztergomi érsek bandériuma Csehországba vonul (Zichy VIII. 177.); 1425. jún. 13.: a pécsi püspök bandériuma Csehországba vonul (ZsO XII. 670. sz.); 1425. szept. 7.: a zágrábi püspök bandériuma Csehországba vonul (ZsO XII. 1008. sz.); 1426. jún. 13.: a pécsi püspök bandériuma Havasalföldre vonul (Zichy VIII. 4., reg. = DL 80052.); 1429. szept. 29.: a váradi püspök bandériuma Csehországba vonul (Zichy VIII. 369., reg. = DL 80231.); 1437. jún. 19.: az egri püspök bandériuma az ország felső részeit védelmezi a husziták ellen (DL 83694.). A kérdés részletezését lásd C. Tóth: Főpapi székek betöltése 112-114. m
