C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 6. Az egyház részvétele az ország védelmében. Az 1397. évi törvény 63. cikkelyének végrehajtása a pozsonyi káptalan példáján
Az egyház részvétele az ország védelmében 197 adót.104 Az ellentmondás azonban csak látszólagos, mivel Csapi András a fenti személyekhez hasonlóan a királyi udvar tagja, a király különleges familiárisa volt,105 így a bírság elengedtetése gyakorlatilag fizetésének sajátos kiutalása volt. Az egyháziak által elvileg jövedelmeik felét kitevő, de gyakorlatban annál kevesebb, megállapodás alapján kirótt hadiadót forrásaink alapján csak az — összefoglaló nevükön — egyházi középrétegnek nevezett csoport fizette, joggal merül fel tehát az a kérdés, hogy a főpapi kar mivel járult hozzá a határok védelméhez? Régóta ismert, hogy a Zsigmond-kori, különböző időpontban keletkezett hadügyi tervezetek számoltak a főpapi bandériumok részvételével az ország védelmében. A legkorábbi ilyen összeállítást 1415/1417-es évekre szokás datálni, ebben — mivel a hadihelyzetnek megfelelően még csak a török elleni frontra irányított csapatokat sorolták fel — egyedül az erdélyi püspök csapata szerepel 150 lándzsával.106 A következő előterjesztés 1432/1433-ban keletkezett és a megváltozott helyzetnek megfelelően immáron összesen hét védelmi körletet alakítottak ki, és ebben szinte az összes püspökség nevével találkozunk: az Una folyó felé a vránai perjel és a zágrábi püspök egy-egy bandériummal, Ozora felé a boszniai püspök 100 lovassal és a pécsi püspök egy bandériummal, a Temesköz és Szörény felé a kalocsai érsek, váradi és Csanádi püspök egy-egy, a havasalföldi részek felé az erdélyi püspök egy bandériummal, Pozsony vár védelmére a veszprémi és győri püspök 50-50, a pannonhalmi apát pedig 25 lándzsával, végül a husziták elleni fronton az esztergomi érsek és az egri püspök két-két bandériuma állt készenlétben a bevetésre.107 A listában a dalmáciai egyházfőkön kívül nem szerepelnek a korbáviai, nándorfehérvári, nyitrai, szerémi, váci és zenggi püspökök által kiállítandó csapatok. A hiányzó püspökök egy része egyházmegyéjük szegénysége miatt nem lehetett katonaállításra kötelezve, de a másik részük, elsősorban a nyitrai és váci püspökök hiányzására egyelőre nincsen magyarázat.108 A felsorolt egyházfők természetesen nem a magánvagyonukból — noha néha abból is — állították fel bandériumaikat, hanem egyházi jövedelmeikből. E jövedelmek pedig elsősorban és legfőképpen a tizedekből és kilencedekből származtak.109 A főpapok bandériumaikat tehát a tizedek és kilencedek címén befolyt pénzekből szerelték fel,110 erre legyen elég most csak egyetlen 104 Uo. - Az előzményekre lásd ZsO IX. 127. sz. (1422. febr. 7.) 105 Rácz: Batthyányak 345.; Engel: Archontológia II. 49. 106 DRH1301-1457.398. 107 DRH 1301-1457.418-421. 108 Felmerül, hogy a jegyzék összeállításakor ezek voltak üresedésben, de e feltételezés nem igazolható. Vö. Engel: Archontológia I. passim, illetve C. Tóth: Főpapi székek betöltése 118. 2. táblázat. 109 Vö. az esztergomi érsekség jövedelmeinek megoszlását 1418/1419-ben. (C. Tóth: Esztergomi szék üresedése 893.) 110 Mályusz Elemér egy munkájában az 1439. évi 19. cikkelyre hivatkozva arról írt, hogy Zsig- mond király halálával a főpapok elérték Albert királynál, hogy „ismét ők állítsák ki, a régi szokásnak megfelelően, a bandériumokat, azaz ők végezzék azt a katonai szolgálatot, ameí 7 T
