C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 6. Az egyház részvétele az ország védelmében. Az 1397. évi törvény 63. cikkelyének végrehajtása a pozsonyi káptalan példáján
Az egyház részvétele az ország védelmében 195 Kik szedték be az adót, illetve kinek kellett átadni a kivetett összeget? A törvény szövege szerint az egyháziakra kivetett adót a király, a bárók és a nemesek által közösen kiválasztott adószedőknek79 kellett átadni. Ez forrásaink alapján kezdetben biztosan így is történt: 1397-ben Rozgonyi Simon sárosi ispán és Tarkői Tamás voltak az adószedők, címük az oklevélben: „mediorum proventuum ecclesiasticorum episcopatus et capituli ecclesie Agriensis per ... Sigismundum regem ... pro tuitione confiniorum regni sui dari et solvi commissionem specialiter deputati collectores et exactores."80 Ugyané Rozgonyi Simon sárosi ispán 1400-ban is részt vett az adó beszedésében, akkori címe a következő volt: „exactor ... mediorum fructuum et proventuum monasterium et ecclesiarum ordinis Premonstratensis in regno Hungarie existentium per ... regem specialiter deputatus."81 Ugyanezen évekből azonban arra is van adatunk, hogy az adót más szedte: 1398-ban egy udvari lovag, Hédervári Miklós fia Miklós vette át az adót,82 1399-ben a premontrei rendiek királyi adószedője (collector regie maiestatis) János jászói prépost volt.83 Talán nem helyezünk túl nagy súlyt ezen adatainkra, ha azt állítjuk, hogy az egyházi féljövedelmek címén járó adó behajtására intézményi alapon kinevezett, illetve a királyi udvarból kiküldött udvari emberek (lovagok) révén került sor. E két lehetőség mellett volt egy harmadik változat is, amikor a közvetlenül a királyi kincstartóknak történt a fizetés: 1398. szeptember 11-én Debrői István,84 1399. január 13-án ő és a másik kincstartó, Kápolnai Mihály nyitrai püspök,85 1400. október 15-én pedig Kápolnai Mihály kincstartó, immáron veszprémi püspök vette át az adót.86 Egyetlenegy esetben arra is van adatunk, hogy az adót a király már eleve kiutalta, jelen esetben a temesi ispánoknak, és azt nekik kellett átadni.87 Ez utóbbi adatunk már átvezet minket az 1400-as években kialakult új adófizetési rendszerhez. 1406 után ugyanis, amikortól újra vannak adataink a taxa behajtására, az eddigi módszer gyökeresen megváltozott. Az első adatok még csak utalnak arra az új rendszerre, amely a későbbiekben oly nagy jelentőségre tett szert: 1406. június 26-án egy bizonyos firenzei Iohannes Thusingi vette át királyi felhatalmazásra88 az egri káptalantól a rájuk kivetett taxa egy részét.89 1408. március 11-én pedig a király hagyta meg a pozsonyi káptalannak, hogy a rájuk kivetett ez évi adót Wayserschen budai polgárnak vagy embereinek adják át késedelem nélkül; a polgár neve után 79 „quos pro ipsis mediis fructibus et proventibus colligendis ac aministrandis nos una cum baronibus et nobilibus regni nostri eligemus" - DRH 1301-1457.172. 80 ZsO I. 5098. sz. (DF 209978.) 81 ZsO II. 235. sz. (1400. ápr. 30., DF 234068.) 82 ZsO I. 5245. sz. (1398. ápr. 2.) - Engel: Archontológia I. 492. 83 ZsO 1.6199. sz. (1399. dec. 15.) 84 ZsO I. 5487. sz. 85 ZsO I. 5657. sz. 86 ZsO II. 555. sz. 87 ZsO I. 5559. sz. (1398. nov. 5.) 88 „auctoritate regia mediante nobis in hac parte attributa" - ZsO II. 4836. sz. (DL 42890.) 89 Uo. T I
