C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 6. Az egyház részvétele az ország védelmében. Az 1397. évi törvény 63. cikkelyének végrehajtása a pozsonyi káptalan példáján
180 Tanulmányok nem lehet, már azért sem, mivel a pénzt több esetben a határvidék védelmével megbízott főtisztségviselők veszik fel."7 Kimondatlanul, de Deér József nézetével szemben foglalt állást Mályusz Elemér, aki ugyan észrevételezte, hogy a 1387 és 1399 között többször vetettek ki rendkívüli adót, de mivel a későbbi időszakból nem talált erre utaló adatokat, úgy gondolta, hogy a király nem tudta azt behajtani, mondván, ennek „következetes beszedése azonban határozottabb magatartást igényelt, mint amilyenre Zsigmond képes volt."8 Ráadásul az egyháziak jövedelmére kivetett adóról egy szót sem szólt monográfiájában.9 (Ennek, ti. Mályusz hallgatásának egyik oka az lehetett, hogy a könyv írásakor a Zsigmondkori oklevéltár nem haladt túl még az 1410-es esztendőn. A másik, hogy azok a levéltári fondok — az ismert okok miatt — hiányoznak a kötetekből, amelyekben az erre utaló adatok szerepelnek.) Ezzel szemben Engel Pál Zsigmond király rendkívüli jövedelmeit számbavéve a következőképpen írt: „Volt ezen kívül Zsigmondnak egy rendkívülinek minősülő, de rendszeres bevétele is: az a súlyos adó, amelyet ... 1397-ben az egyházakra vetett ki. ... Zsigmond, amíg élt, gondoskodott róla, hogy ez a hatalmas bevétel be is folyjék. Nagyságát nem ismerjük, de aligha állt messze az évi 100 ezer aranytól."10 Mivel Engel nem részletezte e vélekedését,11 így az alábbiakban arra is megpróbálunk választ adni, hogy meghatározható-e annak nagysága, illetve igazolható-e nagyságrendje. A kötetben szereplő oklevelek egyikében, mégpedig a pozsonyi kanonokok által előadott 19. vádpontban a következő, az adó beszedésével kapcsolatos fontos információt találjuk: a kanonokok elmondták, hogy néhai Jubar János prépost a királyi adó kifizetése miatt adósuk lett, és ezért úgy rendelkezett, hogy azt utódja fizesse meg a jövedelmeiből, ám a jelenlegi prépostjuk kinevezése óta visszautasítja ezt.12 Sós László prépost a vádra semmi érdemlegeset nem felelt, ezért a kanonokok válaszukban részletesen felsorolták annak érdekében tett lépéseiket, hogy a prépost és általuk közösen fizetendő adót kiegyenlítsék.13 Végül a kijelölt bírák úgy döntöttek, hogy a királyi adó megfizetése egyaránt kötelessége a prépostnak és a káptalannak, és mindennek alátámasztására felhasználták Zsigmond király 1410. évi, titkospecsétje alatt kiadott oklevelét, amelyben meghagyta a prépostnak és a káptalannak, hogy fizessék meg a 200 aranyforintnyi adót, illetve mutassák be az annak kifizeté7 Deér: Zsigmond honvédelmi politikája 174., az idézet a 175. oldalon van. 8 Mályusz: Zsigmond uralma 114-115. 9 Ahol lehetett volna egyetlen helyen sem említi az egyházi féljövedelmet. Vö. Mályusz: Les débuts du vote de la taxe 57-62.; Uő: Zsigmond uralma 210., 241-242. - Ezzel szemben a legújabb összefoglalásban szerepel egy mondat erejéig. Vö. Draskóczy: A tizenötödik század 166. 10 Engel: Szent István birodalma 192. 11 A fejezet előzményének tekinthető tanulmányában sem hivatkozott a törvényen kívül másra. (Vö. Engel: A királyság jövedelmei 29.) 12 Oklevéltár 15. sz. (319/38-42. és 320/1-2.). Uo. 320/19-20. 13
