C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
18 Tanulmányok helynöktől nem lehetett a püspökhöz fellebbezni,40 a megbízott bírák ítéletei ellen igen.41 A püspök egyébként a per bármely szakaszában magához vonhatta az ügyet, a helynököt pedig delegált bíróval is helyettesíthette vagy végső soron személyesen is mondhatott ítéletet.42 A Magyar Királyságban az egyházmegyei központok, azaz püspöki vagy érseki székhelyek szentszéki bíróságain (Bács, Csanád, Diakóvár, Eger, Esztergom, Győr, Gyulafehérvár, Kalocsa, Knin, Modrus, Nyitra, Pécs, Vác, Várad, Veszprém, Zágráb), és a területi és joghatósági autonómiával bíró szentmártoni (pannonhalmi) főapát egyházi bíróságként is működő konzisztóriumán kívül az erdélyi, esztergomi és zágrábi egyházmegyében működtek további állandó bíróságok.43 Ezek megléte azonban kivétel nélkül sajátos egyházszervezeti okokra vezethető vissza. Az erdélyi egyházmegye hegyen inneni, vagyis Erdélyből nézve a Meszesen túli részein a XIV-XV. században a földrajzi távolság miatt állandósult egy külön vikárius működése. E feladatot rendszerint a szatmár(németi) plébános vagy még inkább az erdélyi püspök tasnádi uradalmának mezővárosában szolgáló tasnádi plébános (tasnádi vikárius) látta el.44 A zágrábi egyházmegyében a hiteleshelyként is működő csázmai társaskáptalan azaz prépostság préposti tisztsége volt vikáriusi bírósággal összekötve. Ezt azonban személyesen nem a zágrábi káptalan tagjaként rendszerint Zágrábban tartózkodó csázmai prépost látta el, hanem helytartója (locumtenens) útján gyakorolta.45 (Ebben az esetben is megfigyelhető, hogy a zágrábi püspök helybéli uradalmának központja, illetve az egyházi testület kiváltságos volta egyaránt indokolhatja a helyszínt.) Az esztergomi főegyházmegye roppant területén kétféle alakulatot figyelhetünk meg. Egyrészt az érseki székhelytől igen távol eső és önkormányzattal rendelkező erdélyi szász területek egy része tartozott exempt formában az esztergomi egyházmegyéhez: két dékánságuk, a brassói és a szebeni dékán gyakorolt püspök módjára egyházi bírói jogkört.46 Különleges jogállása volt továbbá az egyházmegye területén pozsonyi és szepesi társaskáptalan prépostjainak, akik a saját prépostságuk, 40 Szuromi: Bíráskodás 152.; Balogh: Középkori bajor 42., 45.; Erdő: Egyházjog 690. (2672. bek.) 41 Bónis: Entwicklung 205.; Uő: Egyházi bíráskodás 638. szerint a helynök ítélete is megfellebbezhető. Egyetlen 1348-as egri példát hoz, itt „ad specialem presentiam episcopi" történik a fellebbezés. De az általa a 128. jegyzetben megadott jegyzet: „1348: Károlyi I. 200." hibás, a Károlyi-oklevéltárban sem oldal- sem tételszám, sem az év alatt nem sikerült megtalálnunk. 42 Bónis: Entwicklung 219.; Uő: Egyházi bíráskodás 648. 43 Felsorolja és levéltári anyagukat számbaveszi: Erdő: Ungarn; eml. Uő: Officiálisi bíráskodás emlékei 97-98. Kalocsa-Bács szervezetileg kétközpontú egyházmegye két székhellyel, két káptalannal, két vikáriussal, de egy főpásztorral. Erre és Pannonhalmára lásd Uő: Officiálisi bíráskodás intézményei 122. 44 Bónis: Entwicklung 204.; Uő: Egyházi bíráskodás 638.; Erdő: Officiálisi bíráskodás intézményei 121. Vö. Karácsonyi: Erdélyen kívüli 38-39. Utóbbi tanulmány nem a vikárius tevékenységét, hanem az alája tartozó főesperességek területi kiterjedését ismerteti. A témáról legújabban lásd Hegyi: Tizedszedés. 45 Erdő: Officiálisi bíráskodás intézményei 122. Uo. 121-122. 46
