C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem
A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem 175 Végül 1502. június 21-én Miklós pozsonyi prépost íratta át Lajos király, Dörögdi Miklós egri és Szécsényi Mihály váci püspökök 1349. évi okleveleit.95 Látható, hogy a pozsonyi káptalan igen nagy gondot fordított a tizedjogait biztosító oklevelek megőrzésére, nyilván az egyes átírási időpontok olyan eseményeket előztek meg vagy követtek, amelyek a káptalan számára esetlegesen negatív hatásokkal járhattak. Ugyanakkor, mivel a jelek szerint minden olyan oklevelet átírattak ilyen alkalmakkor, amelyek valamilyen módon igazolták a tizednegyedhez, illetve a tized tizedéhez való jogukat, biztosak lehetünk benne, hogy nem volt több oklevelük erre. Ez viszont azt jelenti, hogy nem tudjuk pontosabban meghatározni, hogy mikortól gyakoroltak magisztrális jogokat a Pozsony megyei plébániák felett, de annyi bizonyos, hogy a XIII. század vége felé, Lodomér érseksége idején már birtokolták. E magisztrális jogból aztán a XIV. század első negyedére már csak a jövedelem, „a negyed" maradt meg és élt tovább az évszázadok során. A pozsonyi káptalannak tizednegyedet fizető falvakat az 1332-es és az 1439-es oklevelek alapján könnyedén összeállíthatjuk, ezek tehát a következők: Bazin, Dévény, Stomfa és Szentgyörgy meg uradalmaik, Prácson, Récse, Prukk, Eberhard, Szentandrás (azaz Egyházfa), Jóka és Jókaújhely, Mizsérd, Völk, Fél, Tyúkod (Lencsetarló), Csütörtök, Németsok, Vámosújfalu, Nyárasd, Istái, Szemet, Úszor és Tores. (Lásd a belső borítón lévő térképet!) 5.2. A káptalani tizedekből befolyó jövedelem A perben a kanonokok a prépostot több pontban is azzal vádolták, hogy a részesedésénél nagyobb részt kívánt a káptalant illető tizedekből. így a 2. vádpontjukban elmondták, hogy a prépost igényt tart a gabonatizedek negyedére, holott az csak a kanonokokat illeti, és ennek bizonyítására bemutatták Demeter bíborosnak, az esztergomi érsekség kormányzójának 1384. július 25-i privilégiumát.96 E vádponttal összefüggésben a 30. pontban Sóvári Sós Lászlót azzal vádolták meg, hogy 1424-ben a stomfai gabonatized negyedéből 300 dénárt jogtalanul elvett. A kanonokok állításukat ezúttal is Demeter kormányzó oklevelével támasztották alá, amely szerint a gabonatized negyede teljes egészében a káptalant illeti.97 A káptalan másik panaszát a 20. vádpontban fogalmazta meg. E szerint a prépost az 1421-es évre tartozik a bortized tizedének reá jutó beszedési költségeivel a tizedszedőknek,98 ráadásul a neki járó negyedrészen, azaz 16 hordó boron felül még többet követelt magának. A kanonokok ezzel kapcsolatban a számadásokra hivatkozva elmondták, hogy Sós László akkor foglalta el a prépostságot, amikor a tizedszedést már befejezték, és ők a szo95 DF 273022. 96 Oklevéltár 9. sz. (274/39-42., 275/1-42., 276/1-19.). 97 Uo. 12. sz. (300/38-42., 301/1-11., 302/24-29.). 98 Uo. 16. sz. (325/10-11.).
