C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem
166 Tanulmányok dének a káptalant illető negyed részét (quartas prefatarum decimarum nostrarum ipsum capitulum tangentes) engedjék nekik beszedni.27 Az oklevélben leírt eseménynek ismerjük alig tíz évvel későbbi párját, amelynek segítségével talán közelebb juthatunk az idézett oklevélben felmerülő kérdések megválaszolásához is. Valamikor a XIV. század első felében kiújult a vita a győri és a vasvári káptalanok között abban a kérdésben, hogy kiket illet a Vasvár környéki plébániák tizednegyede. Ezt a XIII. század elejétől már a vasvári társaskáptalan birtokolta, de Kálmán győri püspök ismeretlen időpontban visszavette tőlük azokat és saját káptalanjának adta. 1342 szeptemberében ezért a vasvári káptalan név szerint felsorolt tagjai megjelentek Győrben és kérték Kálmán püspököt, hogy adja vissza nekik azokat. A püspök a káptalan egyetértésével és beleegyezésével a felsorolt plébániák és filiáik magisztrális negyedeit avagy jogait (quartas magistrales seu iura magistralia) október 1-jei oklevelével visszaadta a vasvári káptalannak és megerősítette őket azok birtokában.28 A győri káptalan minderről a hónap végén, október 28-án bocsátott ki oklevelet. A székeskáptalani szövegnek van egy számunkra is figyelemre méltó kitétele, mégpedig arról, hogy miért is adták vissza a mondott magisztrális negyedeket {quartas magistrales): e szerint a Szent Mihály iránti tiszteletükön túl azért mondtak le arról a vasvári káptalan részére, „mivel az a győri egyházból vált ki" (qui a dicta ecclesia de membro ecclesie nostre fore dignoscitur).29 Ha már most visszagondolunk az esztergomi érsek által a pozsonyi káptalannak adott oklevélre, akkor abban a fentiekhez kísértetiesen hasonló dolgok szerepeltek: ugyanúgy felsorolták a pozsonyi káptalanhoz tartozó plébánosokat és igazgatókat (plébános et rectores ecclesiarum), szó esett, mégha csonka formában is, a magisztrális negyedekről {de prenominatis quartis et magistratus), valamint a szöveg későbbi részében arról, hogy a pozsonyiak „egyházunk tagjai" {membrum ecclesie nostre). Továbbá a pozsonyi társaskáptalanról is tudott, hogy a vasvárihoz hasonlóan, meglehetősen kevés jövedelemmel rendelkezett.30 Ennyi egyezést nem lehet pusztán a véletlen számlájára írni, így joggal gondolhatjuk, hogy a hasonló fordulatokkal leírt eset valóban párhuzamba állítható a vasvári példával és Pozsonyban hasonló események játszódtak le, mint a győri egyházmegyében. A pozsonyi társaskáptalan valószínűleg a XIII. század folyamán kapta meg valamelyik érsektől a Pozsony megyében fekvő plébániák és filiáik magisztrátusi jogát.31 Ez aztán a XIV. század elején bekövetkező változásnak 27 MES III. 208. (DF 272120. - Átírta és megerősítette Demeter bíboros, az esztergomi érsekség kormányzója 1384-ben: DF 228195.) 28 Anjou okit. XXVI. 519. sz. (DF 279334.) 29 Anjou okit. XXVI. 561. sz. (DF 279335.) - Az esetet részletesen elemezte Rácz: Magisztrátusjog 192. (Az idézett rész ugyanonnan.) 30 Vö. Tamás esztergomi érsek 1306. nov. 29-i, a vereknyei révvám jövedelmének tizedrészét a pozsonyi káptalannak adományozó oklevelével, amely szerint a prépostság az akkor folyó belháború miatt igen elszegényedett. (Anjou okit. II. 88. sz.; Ortvay: Pozsony II/4. 416.) 31 Rácz György idézett tanulmányában (Magisztrátus-jog 196.) még csak a vasvári társaskáptalan esetében tudta kimutatni e jog birtoklását, a pozsonyi példa ismeretében talán nem nagy me-
