C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
A pozsonyi ügy menete és ismertetése 131 préposti válasznak is csak a kivonata szerepel. Az előző pontból következőleg, és mivel évet nem említenek, valószínűsíthetően a rekesztély tárgyévi, azaz 1424 tavaszán történő újjáépítéséről, kijavításáról van szó. K (actio): a prépost a halfogó rekesztély építési költségeihez nem járult hozzá.168 P (responsio): [ide értendő az előzőből: kész elégtételt adni, ha a káptalan a Szent György-napi és Szent Mihály-napi cenzus neki járó negyedével elszámol, amit eddig még nem tettek meg.] A bíróság a vizsgálatot a káptalani registrumok megtekintésével végezte el.169 Ennek eredménye: a két idei cenzus összbevétele 200 forint és 6 dénár azaz a préposti negyed 50 forint és 1,5 dénár. A halfogó rekesztély teljes építési költsége a halászok salláriumával és a dékán évi salláriumával együtt (ez utóbbi 24 forint) összesen 255 forint 65 dénár.170 Leszámítva 50 forintot a halászóhely költségei és a dékáni tiszteletdíj fejében a prépost adós a káptalannak 13 forint 88 dénárral.171 (A 11. sz. oklevélben részletesen szabályozzák a rekesztély költségterheit, lásd a 17. vádpont végén!) ÍTÉLET: a prépostot 13 forint 88 dénárra büntetik, amelyet 25 napon belül kiközösítés és duplázás terhe alatt köteles megfizetni.172 15-16. A prépost a káptalan tudta nélkül önkényesen más halfajtákból is házába vitetett (Oklevéltár 12. sz., említve: 13., 17. sz.) Lásd a 9. vádpont elején elmondottakat. A vád a fennmaradt forrásanyagban hol mint 15-16., hol csak mint 16. pont fordul elő; a 13. számú oklevélben utalnak egyedül arra, hogy a prépost a 15. pontra külön is válaszolt.173 Az összevonásnak tartalmi átfedés lehetett az oka, de ezt a perakta hiányában nem igazolható teljesen; a vád szövegének a végét az ítéletlevél nem idézi. Tartalmilag a vád a 12. ponthoz szorosan kapcsolódik, mivel az abban említett négy viza itt is szóba kerül. K (actio): a prépost a négy vizával együtt 1 tokhalat (tucconem) 1 kecsegét (sthurgonem)174, pontyokkal együtt (cum carponibus) a házába szállíttatott és saját javára fordított.175 168 258/4-6., 259/19-21. 169 Mivel ez nem közokirat, csak félbizonyítást ad, szükséges lehetett ezt pótlóesküvel megtoldani. 170 Az összeg nagyságát vö. az Alapy: Csallóközi halászat 97, az új kiadásban 116. közölt, az aszódi cégék karbantartási költségeire vonatkozó 1555-1581 közötti adatokkal. 171 259/21-30. 172 260/17-25. A 17. sz. összesítőben ugyanígy szerepel: 333/4-8. 173 A13. sz. oklevélben mint 15-16. pont: 306/28-31., a 17. sz. oklevélben csak 16. vádpont: 333/25-27. 174 A sturio szó tokhalat is jelenthet; hangzása miatt az alábbiakban a tukko/tucco szót fordítjuk tokhalnak. Mindkét halfajta a tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozik. Vö. Olahus: Hungária, cap. XVIII. sententia p. 31/19.: „Piscium praeterea antaceorum non ossibus, sed cartilaginibus compactorum, quos Hungari lingua patria wyzam, Germani huzones vocant, sturionum, thook, keczyge, quos Plinius pelamides appellat". 175 297/32-35. TT i—r
