Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.2. Megfoghatatlan utazás(ok)? Hivatalos és alkalmi útitársak
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK 1464 nyarán Mátyás és serege az ország déli határaihoz indult, hogy a Jajca eleste miatt felbőszült szultáni hadakat elijessze a további támadástól. Augusztus folyamán a Duna mellett haladt a királyi had dél felé. Augusztus 11-én még Mohácson pihent a király,159 majd 14-én a folyó túloldaláról, Szondról ismerünk egy parancslevelet commissiós jegyzettel és királyi aláírással. Ebben felszólította Szobi Péter besztercei királyi várnagyot, hogy a várat az ő akaratából adja át Beszterce városának, akiknek gondjaira és fenntartására bízta. A következő biztos keltezés augusztus 24-ről származik jóval délebbről, Szatáról, s ismét a folyó jobb partjáról. Felmerül a kérdés: miért kelt át néhány napra a király a Dunán, hogy utána ismét visszatérjen és a Duna jobb partján haladjon tovább? Anélkül persze, hogy kizárnánk annak lehetőségét, hogy előttünk ismeretlen hadi vagy politikai indok késztette a kitérőre, egy másik megoldást sem szabad elvetnünk. Ez pedig nem más, mint hogy az oklevelet eredetileg nem a király jelenlétében vagy táborában szerkesztették meg. Elképzelhető, hogy az oklevelet eredetileg mihamarabb szándékoztak eljuttatni a beszterceiekhez, így „szokványos" és gyors kancelláriai megoldást választottak. Persze a parancs Mátyástól érkezhetett, erre utal a commissio propria domini regis jegyzet. Azután ismeretlen okból, talán azért, mert időközben megérkezett a levél Szatára vagy a király Száva melletti haditáborába, vagy azért, hogy a királyi vár sorsát meghatározó levélkének nagyobb nyomatékot adjanak, azt maga Mátyás is aláírta. Más eljárás nehezen képzelhető el, hiszen mi értelme volt a kancelláriai jegyzetnek, ha előre számoltak a király kézjegyével? Összegzésül tehát elmondható, hogy egynémely esetekben a mami propriák körül is előléphetnek nehézségek, s a kancellária, a pecsétek és a király személyének esetenkénti különválásának lehetnek tanúbizonyságai. Minthogy azonban a többi efféle eset huzamosabb budai vagy pozsonyi tartózkodások alkalmával adatolható, az itineráriumra érdemi befolyást nem jelentenek, továbbra is az uralkodói tartózkodási helyek legbiztosabb elemeinek tekinthetők, amit a korai Jagelló-kor hasonló eseteinek vizsgálata is igazol.160 Ez azonban már a következő metodikai kérdéskörhöz vezet bennünket. 2.1.2. Megfoghatatlan utazás(ok)? Hivatalos és alkalmi útitársak A pecséttani ismertetést követően aligha szükséges hosszabban magyarázni azt a nyilvánvaló tényt, hogy az itinerarium készítése folyamán, noha erre törekszünk minden esetben, sokszor nem a király tényleges mozgását, csak a nevében kelt okleveleken látható pecsétek helyváltoztatását dokumentálhatjuk. A nemzetközi irodalomban régebben, idehaza néha még napjainkban is fel-felbukkan ebből kifolyólag az a vélemény, hogy az uralkodói itinerárium éppen emiatt voltaképpen összeállíthatatlan, helyette valamiféle sajátságos pecsétkatalógus-sorozatot kellene szerkesztenünk.161 Nos e sorok írójának véleménye és tapasztalata szerint ez utóbbi 159 Az alább előadottakat érintő adatokat lásd az itinerárium megfelelő helyein. 160 Neumann: Királyi aláírás 23. 161 A hazai itineráriumok készítésének kérdésénél nem kerülhető meg a Zsigmond-itinerárium kiadása körül kialakult vita, amely során Siittő Szilárd több helyütt nyíltan vagy burkoltan is utal fentebbi állításomban megfogalmazott módszerre. Siittő: Itinerárium vita I. és II., C. Tóth: Itinerárium vita passim. 43
