Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.1. A kancellária és az uralkodó
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK A kép viszont nem ilyen egyértelmű. A kezdetek teljesen világosak. Mátyás Magyarországra érkeztekor, február 12-én Semptén tartózkodván értesítette Sopron városát szabadulásáról. Ezt a levelét - királyi pecsét még nem lévén - gyűrűspecséttel látta el, amit a szöveg is tudtunkra ad.134 Igaz, ez a pecsét még aligha lehetett a később ismert királyi gyűrűspecsét (az oklevél kiadója gemmapecsétre utal),135 mert az lényegesen később bukkan föl. Kumorovitz szerint 1471-től azonosítható, ám ma már 1467. január 1-jén kiadott oklevélről is ismerjük.136 Ezt az úgynevezett első magyar királyi gyűrűspecsétjét egész uralkodása folyamán használta. E kijelentés súlyát tovább növeli, hogy 1480-tól kisebb megszakításokkal, különösen 1484-1486-ban föltűnik az eddigi irodalmi adatok alapján két külön pecsétnek tekinthető, ám e sorok írójának véleménye szerint alighanem egy és ugyanazon pecsétnek tartandó, úgynevezett négyeit címeres harmadik gyűrűspecsét.137 Kancelláriai-politikai szerepének tisztázása nem lehet e munka feladata, csupán azt a tényt kell rögzíteni, hogy a gyűrűspecséttel kiadott oklevelek minden esetben Mátyás utazásai során, illetőleg amikor Budán keltek, akkor ottani tartózkodásai idején tűnnek elő. Ebből fakadóan a király által saját kezűleg aláírt okleveleken kívül e gyűrűspecsétes oklevelek jelentik az itinerárium egyik legbiztosabbnak tűnő forrásbázisát, alkalmasint ellenőrző anyagát. Azonban, hogy erre használhassuk, feltétlenül szükséges néhány - némelykor talán magától értetődőnek tűnő, ám igencsak fontos - tétel kimondása. Először. Jelen ismereteink szerint két esetet kivéve nincs további tudomásunk arról, hogy a király által használt és fentebb ismertetett kisebb pecsétekhez hasonlatosan, a gyűrűspecsétekkel párhuzamos pecsételést alkalmaztak volna az okleveleken 1458-1490 között.138 Mondhatjuk mindezt annak ellenére, hogy újabb gyűrűspecsét feltűnését követően (például 1480-ban)139 korábbról meglévő gyűrűspecsétje is előfordul oklevélen (például 1483-ban vagy 1484-ben).140 Mindennek persze kevésbé az itinerárium összeállítása, mint inkább kormányzattörténeti, politikatörténeti szemszögből van jelentősége (miért is volt szükség egy időben több 134 HO IV. 388-389. ...presentes propter absentiam sigilli nostri maioris secreto fecimus consignari... 135 Az eredeti oklevélen (DF 203249.) nehezen kivehető, papírfelzetes gyűrűspecsét lenyomata látszik, amely azonban a később használatos királyi gyűrűspecsétektől merőben eltér. 136 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 17., különösen 56. jegyzet. - 1467. I. 1-ről: DF 240522. 137 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei passim, illetve a pecsétek összesítő táblázata a 13. oldalon. - Az újabb adatok szerint tehát a Kumorovitz-féle 12. és 13. sorban közölt pecsétek azonosnak tekintendők. 138 Vö. az előző jegyzettel és az 1. táblázattal. 139 E helyütt kell a szerzőnek kételyeit előadni. Az 1480-ban - Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 19., különösen 83. jegyzet alapján csupán egyetlen napon (!) igazolható - feltűnő, s elvileg négyeit pajzsos gyűrűspecsétjének léte ugyanis erősen megkérdőjelezhető. Minthogy a két lenyomat közül csupán az egyik vizsgálható viszonylag jó állapotban (DL 18413.), így vagy arról lehet szó, hogy a később megjelent, s valóban négyeit pajzsú gyűrűspecsét korábbra datálandó, ami igen valószínű (különösen az 1484. évben feltűnő gyűrűspecsét azonosítását is figyelembe véve: DL 45984., DL 88697.) vagy a téves azonosítás lehetősége sem zárható ki. 140 DL 18749., DL 18780., DL 18911. - E jelenségre egyébiránt már Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13. oldalon lévő táblázatában is utalt. Vö. továbbá Balogh: Mátyás és a művészet I. 306. 37
