Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.1. A kancellária és az uralkodó
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK megint más lett a gyakorlat. A korábban oly erősen a király személyéhez kapcsolódó titkospecsét egyre gyakrabban válik el Mátyástól, különösen annak ekkortól fogva sokasodó gyakori hadjáratai idejére, így eleinte az úgynevezett kisebb királyi pecsétek, mintegy annak helyettesítői kezdték pótolni a titkospecsétet. Ebből fakadóan a tapasztalat azt mutatja, az első (majd az ezt követő kettő) úgynevezett kisebb pecsét - lett légyen akármilyen kevés számú oklevélen is - meglehetősen pontosan követi, mutatja a király mozgását. Emiatt, no meg a szakirodalomban velük kapcsolatos bizonytalanságok és információhiány okán is érdemes e három pecséttel összefüggésben néhány alapvető információt rögzíteni.102 Az első, egy 1468. március 26-i kissé bizonytalan lenyomatat követően,103 1469. január 8-tól 1471. február 6-ig követhető jelen ismereteink alapján.104 Tizenegy (vagy tizenkettő)105 példányából egy sem szerepel Budán kelt oklevélen, azaz a helyettesítő szerep ennél a pecsétnél még meglehetősen egyértelmű. Talán mondani sem kell, ez a pecsét mindig a királlyal együtt mozgott. A második 1471. február 6-án tűnik föl, ám létét csak július végéig, 28-ig igazolhatjuk.106 Kilenc példáhérvári jelenlétét (DL 16378., vö. továbbá: DL 33419.). Ezután csak átírt és bírói pecsétes oklevelünk maradt (DF 275728., DF 210601.), illetőleg egy 28-i prodavizi keltezés, amelyiken a titkospecsét található (DL 93360.), majd következik a fönti budai datálás. A későbbiekben pedig aug. 5-én Körösön mutatható ki a titkospecsét. Összegzésül tehát: a Fehérvár- Buda-Körös néhány napos inga-túra elképzelhetetlen, ennélfogva, logikai úton, a budai keltezés a legkevésbé elképzelhető. Ennek kiiktatásával a pecsét (és az ekkor ténylegesen is vele utazó király) itineráriuma értelmezhetővé válik, s fel kell tennünk, hogy a király környezetében kiadott oklevelet általunk nem ismert okból nem a valós tartózkodási hely szerinti, hanem budai keltezéssel láttak el. Az sem elképzelhetetlen, hogy egyszerűen ímoki vagy formulárium-másolói hibával van dolgunk. 102 Jellemző, hogy Mátyás pecsétjeinek 1990/91-es kiállítása idején is a kisebb pecsétekről alig olvashatunk valamit, s azok is mind Kumorovitz közleményére mennek vissza. Bándi: Pecsétkatalógus 73. 103 DF 240533. propter absenciam sigilli nostri secreti alio minori sigillo nostro fecimus consignari, ám a fénykép alapján a pecsétlenyomat még hozzávetőlegesen sem azonosítható, így a kisebb pecsétre csak a záradékból gyanakodhatunk. 104 1469. jan. 8. (DL 16786.), 1469. máj. 13. (Trebon 2858.), 1469. júl. 29. (DL 88479.), 1470. ápr. 12. (DF 226143., DF 268936.), 1470. ápr. 13. (DL 16994.), 1470. ápr. 25. (DF 273321.), 1470. jún. 4. (DL 72914.), 1470. jún. 14. (DL 17014.), 1470. júl. 25. (DL 61053.), 1470. szept. 3. (DL 17063.). 105 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18. oldalának 78. jegyzetében szerepel egy 1470. okt. 30-i példánya, azonban e napról nem ismerünk királyi oklevelet, így léte csupán feltételesen fogadható el. 106 1471. febr. 6. (DL 17155.), 1471. ápr. 17. (DL 27339.), 1471. jún. 5. (DF 227688.), 1471. jún. 20. (DL 37148.), 1471. jún. 23. (DL 102587.), 1471. júl. 13. (DL 17232.), 1471. júl. 15. (DL 37421.), 1471. júl. 16. (DF 240568.), U71. júl. 28. (DL 17236.), 1473. szept. 15. (DF 203812.). A budai keltezések kurziválva. - Megjegyzendő, hogy Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18. oldalának 79. jegyzetében szerepel e lenyomaüiak egy 1472. okt. 27-i példánya is. Az oklevél eredetijének (DL 45515.) megtekintése után azonban csak az állapítható meg, hogy kisebb pecsétről van szó. Ám hogy a második vagy a harmadik, az a lenyomat szinte teljes megsemmisülése miatt ma már eldönthetetlen. Az elkövetkezőkben szereplő adatok alapján inkább harmadiknak gyaníthatjuk. - Ezeken kívül ismerünk még egy 18. századi másolatban ránk maradt oklevelet, melyet záradéka szerint ezzel a pecséttel láttak el (sigillo secreto suo minori consignatas), ám épp másolat volta lehetetlenné teszi a pecsét vizsgálatát, ezért csak feltételesen sorolható e csoporthoz. DL 107588. 31
