Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
1. Előzmények külhonban és Magyarországon - 1.2. Uralkodói és főúri itineráriumok Magyarországon
ITINERARIA REGUM ET REGINARIUM REGNI HUNGÁRIÁÉ 1.2. Uralkodói és főúri itineráriumok Magyarországon A fentiek áttekintése után a magyar itineráriumkutatásra kíváncsi érdeklődő egyik szeme bátran nevethet, míg a másik bizony sírni kénytelen. Miért? Mert bár e dolgozat bevezető soraiban egyes olvasók szerint talán gúnnyal áthatva azon véleményemnek adtam hangot, hogy ma a magyar itineráriumkutatás az európai mögött kullog, ám ez nem volt mindig így. Őszintén - joggal, büszkén - el kell mondanunk, hogy első itineráriumközléseink hozzávetőlegesen a meghatározó korabeli angol vagy német dolgozatokkal egy időben kerültek ki a sajtó alól, ezért feltétlenül indokolt egyik szemünk öröme. Egyidejűségről azért beszélhetünk, mert az első, Ráth Károly munkáját dicsérő komoly hazai munka 1861-ben jelent meg Győrött.30 Kora forrásföltártsági szintjéhez képest meglepően sok, mintegy 7500-8000 adat alapján ismertette 850 esztendő uralkodóinak mozgását, noha hivatkozásainak tekintélyes része már a saját korában is szinte elérhetetlen külhoni vagy már akkor évszázados összefoglalókból származott. Műve nyolc évvel később második és javított kiadásban megjelent változatát évtizedekig alapmunkaként használta a hazai kutatótársadalom, annak ellenére, hogy először 1873-ban közleményként, majd két évre rá önálló kötetben Miletz János, igaz a fővárostól távol, Temesváron kiadta hasonló témájú, noha csak Temesvárra összpontosító művét.31 S ha már vidéken dolgozó kutatókról emlékezünk meg, illendő említést tenni Baranyay József komáromi könyvtáros, újságíró és lelkes lokálpatrióta nevéről, aki a magyar uralkodók Komárom megyei tartózkodásait gyűjtötte kötetbe a kezdetektől egészen a 19. századig bezárólag.32 A folytatásra sem kellett sokáig várni. A 19-20. század fordulója forrásföltárási lázban égő, a pozitivizmus máig és még sokáig maradandó eredményeit produkáló korszak volt. Nem lehet meglepő tehát, ha az itineráriumok közlése terén is találkozunk máig használható és használandó közleményekkel. A korszak egyik legtöbbet publikáló szerzője, Wertner Mór több részletben, igaz, hazai kutató előtt meglehetősen rejtett helyen, ám Ráthnál lényegesen informatívabb formában adta közre V. István, IV. (Kun) László és az Anjou királyok itineráriumait.33 Vele egy időben és periodikában az utolsó horvát, majd 1102-től kezdődően IV. Béláig bezárólag az Árpád-házi magyar királyok tartózkodási helyeit gyűjtötte össze, s forráshelyekkel „felszerelve" jelentette meg Ferdo Sisic, amelyet I. Károly itineráriumának közreadása követett.34 Utóbbi dolgozatai még Wertnerénél is ismeretlenebbek maradtak a magyar kutatás előtt. Alig évtized múltán azután ismét Wertner adta közre elsőként a 15. századi királyi hadjáratok adattárát, majd pár évvel később Nagy Lajos háborúinak szentelt egy dolgozatot.35 Ám nem csupán uralkodói itineráriumok készültéről számolhatok be: Pór Antal tollából rendelkezésünkre áll az első nádori (Oppelni Lászlóé, 1367-1372) tartózkodási helye30 Ráth: Itinerárium. 31 Miletz: Chronologiai adatok. 32 Baranyay: Fejedelemjárás. 33 Wertner: Itinerar I., II., III., IV. és V. 34 Sisic: Itinerari, Sisic: Itinerarij Karla I. 35 Wertner: Magyar hadjáratok, Wertner: Nagy Lajos. 16
