Dóka Klára: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész : Plébániai levéltárak : „B” kötet (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1987)

A Győri Egyházmegye plébániáinak iratai

A GYŰRI EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIÁINAK IRATAI A Győri Egyházmegye Magyarország egyik legrégebbi egyházigazgatási egysége, amelynek alapítása az 1001-1009 közötti évekre esik. Területe ekkor a Dunántúl északnyugati megyéit Ölelte fel: Győr és Komárom megye Dunától délre eső részét, valamint Mosón, Sopron, Vas vármegyéket. 1777-ben a Vas megyei rész az újonnan alakult Szombathelyi Püspökséghez, a Pápa környéki terület pedig a Veszprémihez került. A Győri Egyházmegye területén már a középkorban nagy számban jelentek meg a szerzetesrendek (bencések, ciszterciek, pálosok stb.)

t amelyek lelkészségei és intézményei nem tartoztak a püspöki joghatóság alá. Legerősebb a bencés rend volt, amelynek Pannonhalma környékén szervezett saját egyházmegyéjében 2ü plébánia müköüöti. Az Egyházmegye lakói sokat szenvedtek a török támadásoktól, de a községek és városok sohasem voltak tartósan a hódítók kezén. A 16. században a reformáció jelentős tért hódított, és a lakosság zöme evangélikus vagy református hitre tért át. A katolikus vallás Pázmány Péter működése nyomán megerősödött, és a 17. század végén a lakosság jórésze rekatolizáit. A 18. században nagyarányú egyházi építkezések kezdődtek, és ekkor indult meg a plébániák újjászervezése is. A trianoni békeszerződés után, I9zU-ban Sopron megye nyugati részén 99 plébánia került át Ausztria területére. 1948-ban viszont az Egyházmegye joghatósága alá kerültek a megszűnt szerzetesrendek