Dóka Klára: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész : Plébániai levéltárak : „A” kötet (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1986)

Bevezetés a magyarországi Római Katolikus Egyház plébániáinak fondjegyzékeihez

lönféle alapítványokat. A pénzügyi iratok közé tartoznak a párbérről, illetve egyházközségi hozzájárulásról vezetett adókonyvek, az egyházközségi, templomi, iskolai számadások, az éves költségvetések, a templom és egyházközség pénztárkönyvei. A hozzájuk tartozó számlákat, bizonylatokat csak 5 évig őrzik. A gazdasági iratok közül történeti szempontból az eddig teljesen feltáratlan épitési iratok és tervek a legfontosabbak, amelyekből még a 18. századi művészettörténet kutatói is meríthetnek. A plébániai iratanyag állami felmérését a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az 1930-as években kezdeményezte, és a Minerva c?mü folyóiratban jelentek is meg összesítések. 1950-ben újra a VKM rendelte el e levéltárak vizsgálatát, amikor az anyakönyvekről, canonica visitatio-król, história domusok-ról, számadásokról és vegyes iratokról kellett adatokat szolgáltatni. Ezen túlmenően beszámoltak a jelentések az anyag elhelyezési körülményeiró'l, selejtezettségéről, esetleges hiányairól is. Az összesitó'ket 1953-ban a Levéltárak Országos Központja vette át. Az utolsó felmérésre az 1970-es évek végétó'l került sor, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ segítségével, fondjegyzékek készítése céljából. Az egyházmegyék egy részében az összesítést, a fondjegyzék Összeállítását - plébániánként - az egyházi levéltárosok elvégezték, míg másutt az adatfelvételi lapok vagy a püspöki levéltár nyilvántartásai szolgáltak alapanyagként, amit az 1950-1953-as felmérés adataival kellett kiegészíteni. A munka lezárását a kutatás eló'segítése mellett, anyagvédelmi szempontból ís fontosnak tartjuk. Mint a többi felekezetnél, a katolikus egyházban is csökken a papok száma, egyre több plébánia szűnik meg, vagy válik gazdátlanná, és az iratok sorsa is bizonytalan lesz. Az érdekelt egyházi szervek és levéltárosok figyelmét éppen az anyag egységes leírásával szeretnénk felhívni a sokesetben már kallódó, de még menthető értékekre. Dóka Klára