Nagy Lajos: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 1. rész : Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1983)

A MAGYARORSZÁGI KÁPTALANI LEVÉLTÁRAK FONDJEGYZÉKEI

KALOCSAI FŐKÁPTALAN LEVÉLTÁRA A Kalocsai Főkáptalan egyidős a kalocsai érsekséggel, de működését a Kalocsán 1529-ben kezdődött török uralom idején nem folytathatta. Középkori iratanyaga megsemmisült, Patacsich Gábor érsek alakította meg újra 1735-ben a Kalocsai Főkáptalant XII. Ke lemen pápa megerősítő bullája alapján. A káptalan 1738-ban kezdte meg működését, és levéltári anyaga is csak ez időtől kezdve van. A káptalani levéltár legrégibb trata a pápa emiitett megerősítő oklevele. A káptalan dotációjára a király 1832-ben a kalocsai érsekség birtokaiból elkülönítette Kecel, Császátöltés, Dusnok, Lak, Úszód és Szentbenedek községeket, valamint Ökördi, Ács, Csaba, Orosz, Bányaszíget pusztákat és az imsósí erdőt, s átadta Kiskőrös, Akasztó, Tetétlen, Ordas és Miklós tizedét is, Az átadott birtoktesteket a káptalan 1833-ban saját kezelésébe vette. A Főkáptalani Alapítványkezelő Hivatalt 1867-ben létesítették és 1923-ig működött. A Kalocsai Főkáptalani levéltárat eredetileg a székesegyházban őrizték, a káptalani sekrestye feletti helyiségben. Ma az érseki palota egyik földszinti helyiségében van.