Nagy Lajos: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 1. rész : Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1983)

A MAGYARORSZÁGI KÁPTALANI LEVÉLTÁRAK FONDJEGYZÉKEI

ESZTERGOMI FŐ KAPTA LAN LEVÉLTÁRA Az Esztergomi FÓkáptalan egyidó's az esztergomi érsekséggel. Tagjai már korán önálló, jogi személyként szereplő' testületté szervezó'dtek, amely saját ingóés ingatlan vagyonnal rendelkezik. Ettől kezdve a vagyonkezelés (gazdálkodás) is a káptalan feladatai közé tartozott, majd a káptalanra bizták más vagyontömegek (alapítványok) kezelését is. A káptalan magánlevéltára ó'rzi a káptalan minden iratát, valamint a kanonokok irathagyatékainak jelentó's részét is. Esztergom 1543-ban török, kézre került. A Főkáptalan akkor levéltárával együtt Nagyszombatba menekült, ahonnan csak 1820-ban tért vissza. Ekkor került vissza Esztergomba a káptalan levéltára is. A bazilika felépítése után a sekrestye feletti folyosó északi részében helyezték el a káptalan levéltárát, 1978-ban pedig e folyosó feletti, második emeleti helyiségbe helyezték át. A káptalani birtok (ideértve a csupán kezelése alá tartozott birtokokat is) három területi csoportra (uradalom) volt beosztva. Ezekő a garamszentbenedeki uradalom 34 községgel, az esztergomi uradalom 17 községgel és a szenyéri uradalom 5 községgel. Az elsó' világháború után a garamszentbenedeki uradalom teljesen, az esztergomi uradalom pedig részben az országhatáron kívülre került.