Nagy Lajos: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 1. rész : Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1983)
A MAGYARORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKSÉGEK LEVÉLTÁRAINAK FONDJEGYZÉKEI
Az 192Ü 0 évi trianoni békeszerződés után a nagyváradi egyházmegyéből magyar részen maradt plébániákat (a bárándi, endrődi, gyulai, kőrösiadányi és orosházi esperesi kerületek területén) Debrecenből kormányozták. 1940-ben, amikor Észak-Erdély, igy Nagyvárad Is visszakerült Magyarországhoz, az akkori püspöki helynök, Lindenberger János, aki később apostoli kormányzó is volt, nagyváradi kanonokká kineveztetvén, a debreceni helynökség irattárát magával vitte, és a Nagyváradi Püspöki Levéltárban helyezte el. 1945 óta ismét volt Debrecenben helynökség (apostoli kormányzóság), és amikor a nagyváradi egyházmegye magyarországi része : a Csanádtól északra fekvő egyházmegye (Pars Dioecesis Magnovaradiensis) 1952-ben egyesült a csanádi egyházmegyével (ordinariusa a csanádi megyéspüspök lett), a helynökség (apostoli kormányzóság) 1945 utáni iratanyaga Debrecenből Szegedre, a csanádi püspöki levéltárba került, A püspökség levéltára őrzi az Egyházmegyei Főtanfel ügyel őség, a Papnevelő Intézet és a Szent Ágoston Egylet iratait, valamint az 1941-ben alapított csanádi székesegyházi káptalan csekély iratanyagát is. A püspökség gazdasági levéltárát, a makói uradalom iratait (1732-1934) a Csongrád megyei Levéltár (Szeged) őrzi (26,20 folyóméter).
