Nagy Lajos: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 1. rész : Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1983)

BEVEZETÉS A MAGYARORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ LEVÉLTÁRI ANYAGÁNAK FONDJEGYZÉKEIHEZ

eljárniuk, és tevékenységük során kapcso'ataik voltak a püspökségekkel, igy történetükre vonatkozó iratanyag a püspöki levéltárakban is található. Belsó' ügyeikben keletkezett iratokat azonban csak létező', vagy egykori (államosított) levéltáraikban találhatunk. A püspöki joghatóság alatt álló kisebb rendek, főleg női szerzetesrendek (apácarendek) működése természetesen jól nyomonkövethető a területileg illetékes püspöki levéltárakban. A római katolikus egyházi levéltári anyag időbeli kiterjedése szintén jelentős. Középkori okleveles anyagot elsősorban az Esztergomi Primási Levéltár, az Esztergomi FŐkáptalan Levéltára, a Veszprémi Káptalani Levéltár és a pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár őriz. A többi római katolikus egyházi levéltár középkori okleveles anyaga a török uralom nyomán bekövetkezett pusztulások miatt nem jelentős. A magyarországi római katolikus egyházi levéltárak anyagának nagyobb és jelentősebb része a XVII-XVUL századtól kezdődik. Az eleinte "protocollum" kötetekbe (leveleskönyvekbe) kötött anyag hamarosan, az adminisztráció sokrétűbbé válásával párhuzamosan, differenciálódott. Kialakultak a levéltárakban a tárgyi csoportok. A püspöki hivatalok anyagában elkülönültek a kormányzati szervekkel való levelezés, a római Szentszékkel való érintkezés iratai, a plébániák szervezésére, lelkipásztori tevékenységére vonatkozó iratok, az iskolaügyre, a papság személyi ügyeire, a fegyelmi ügyekre vonatkozó iratok, valamint a szerzetesrendekkel kapcsolatos levelezés, az egyházi bíráskodás és a birtokokkal kapcsolatos ügyintézés iratai. A római katolikus egyházi levéltárakban, akárcsak minden más levéltárban, többször került sor átrendezésekre. A történettudomány születése korában, a felvilágosodás idején, a levéltáraknak immár nem csak jogbiztositó értékét, hanem történeti forrásértékét is felismerték, és ennek érdekében rendezték át az addig létrejött és fennr maradt iratanyagot. Az egyes levéltárakban a XVIII.század végén, illetve XIX.század elején kialakított rendszerek egészen a legutóbb? évtizedekig, vagy napjainkig érvényben maradtak. Az anyag rendezésével egykorú segédletek általában ma is használhatók, és jól szolgálják a kutatást. A levéltárak jelentőségét egyházjogi rendelkezések is erősítették (mint az 1917ben kiadott Corpus luris Canonici) és segítették az iratanyag megőrzését. A rendszeres kutatás számára azonban csak 1950 óta nyiltak meg, korábban csak szórványosan, alkalmanként szolgálták a történeti kutatást, elsősorban mint az egyháztörténet fo forrásanyagának Őrzői.