Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)
Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár
A rendelkezésre álló adatok szerint a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára a 18.sz. harmadik negyedében keletkezett. Az egyházkerületi protocollumok feljegyzéseiben olvashatjuk az 1765. évi adászteveli közgyűlésen született határozatot: "Hogy a ven.superintendentiának dolgai rendesebben és helyesebben folyhassanak, elvégeztetett, hogy...egy téka csináltassék,melynek a tractusok számjok szerint legyenek fiókjai, melyekben a tractusok levelei, mint valami archívumban conserváltássanak, nem különben a missilis,de közjóra célozó leveleknek is legyen benne valamely repositóriuma." Az itt elhelyezett iratok rendezési elve az egyházmegyei hovatartozás . Hogy ez az egyházkerületi határozat megvalósult,bizonyság reá a Szilasbalháson 1808-ban tartott közgyűlés, amelyen bemutatták a pápai kollégium archívumának jegyzékét, majd elrendelték, hogy ez a jegyzék az egyházkerület archivumába tétessék le, megőrzés végett. A Levéltárnak nem volt állandó helye,mivel a püspök személyének változása következtében Adásztevel, Kocs, Losonc és Dad mint püspöki székhelyek fogadták be a vándorló iratanyagot. Tóth Ferenc egyházkerületi főjegyző,felismerve a levéltár egyik lényeges feladatát! az írott anyag biztonságos megőrzését, tervbe vette egy olyan levéltár létesítését /1821/, amelyben nem csupán egyházkerületi vonatkozású, hanem minden más, történeti értékű iratanyag is elhelyezést nyer. Nemes tervének valóra váltásában személyes példamutatással járt elöl, amikor a birtokában levő gazdag gyűjteményt a Levéltárnak ajándékozta, egyben kérte, hogy az egyházkerülethez tartozók hasonlóképpen cselekedjenek.Ennek a felhivásnak tett eleget a veszprémi egyházmegye, midőn értékes jegyzőkönyvét a Levéltár rendelkezésére bocsátotta. Tóth Ferenc katalógust szeretett volna késziteni az összegyűlt anyagról, tervét azonban püspökké történt megválasztása, az egyházkormányzással járó munkának terhe keresztülhúzta. A Levéltárat azonban Dadról Pápára szállíttatta. Ezáltal történhetett meg,hogy a püspöki és főjegyzői hivatal iratanyaga egy helyre került. A Levéltár anyagának lajstromba foglalására egy illusztris, világiakból álló társaság vállalkozott. A munka azonban a vállalkozók egyébirányú elfoglaltsága miatt egy évtized alatt sem készült el. A lajstromkészitésben akkor történt komoly fordulat, amikor az 1837. évi egyházkerületi közgyűlés megbizta Horváth János egyházkerületi tanácsbírót a Levéltár anyagának rendezésével. Munkájában Török József fiskális és Rózsa Dániel kollégiumi pénztáros nyújtott segitséget. Megkezdett munkálataikat Mórocza Dániel táblabíró folytatta, aki 1842-ben a balatonfüredi közgyűlésen azt jelentette, hogy az 1814. esztendővel bezárólag az anyagot feldolgozta és a lajstromot elkészítette. Nagy kár, hogy megbízatását visszaadta, s a munkát tovább nem folytatta. A következő esztendőben azzal az indítvánnyal állt az egyházkerületi közgyűlés plénuma elé, hogy válasszanak rendes levéltárost, mivel az egyre szaporodó levéltári anyag rendbentartása, valamint a régebbi, még fel nem dolgozott anyag rendezése külön munkaerőt és teljes munkaidőt igényel. Széki Béla, a főiskola tanára vállalta a megbízatást évi 100 váltóforint tiszteletdíjjal. Ez a közgyűlés határozatban kimondta,hogy "a levéltár befogadására a főiskolai épületben gondosan kiválasztott egy alkalmas szoba, illő készülettel láttassék el."
