Soós Imre: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 4. rész : Az Egri Állami Levéltár fondjainak jegyzéke (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke fondjegyzéke III. Budapest, Budapest, 1962)
A levéltár rövid története . BitMttfx f^iV^itK*!*?*?^? 8 * 11 egyesült vármegyék levéltára már 1620 körül működött mint levéltári Intézmény - "archívum seu eonservetorium N . Ez időben Fülek várában, s török uralom alatt levő vármegye akkori székhelyén,a nótárius kezelésében állott. Az iratmennyiség 1682-ben három ládát tett ki, de Fülek várának 1682 évi ostroma alkalmával mindenestül a tüz martaléka lett*, ezért a levéltárnak középkori nnyaga nincs, 16-17. századi anyaga is csak 4 csomdt tesz. A 18. század elején üjból több ládára felszaporodott iratanyagot az 1760-as éve- • *ig a gyöngyösi ferencrendi templomban őrizték, azonban igen rendezetlen állapotban. Végül 1768 körül Egerben az akkor épített uj megyeháza második emeletén létesített levéltári raktárban, díszesen aranyozott üvegajtós tőlgyfaszekrényékben helyezték el. Első levéltárosát. Liszkay Miklóst is 1768-ban választották meg. 0 végezte el az addig létrejött iratanyag lajstromozását és mutatózését. Az általa kialakított lajstromozási ós rendezési elvek irányadók voltak a kettős vármegye egész feudális kori iratanyagának rendszerezéséhez 1849-ig. Az abszolutizmus korának hatalmas irattermelése a raktárak bővitése ellenére is egyre nagyobb férőhelyproblémát okozott. 8 ezért már 1867-ben megkezdték a kíméletlen iratselejtezést. Ekkor semmisítették meg többek közt a Bach-rendszer alatt készült népösszelráeokat, birtokfelvallási könyveket, 1668-1828. évi büntetőpereket. Az 1896-ig működött vérmegyei főlevóltárnokok - Hodermarszky Antal és Hellebronth Mihály - a feudális kori anyag kisebb egységeit rendezték, de emellett az • 1850-1871. évi járási anyagot ls kiselejtezték. 1876-ban a vármegyék területének rendezéséről szóló 1876. évi 33, tc. értelmében Külső Szolnok megye levált a vármegye testéről} ettől kezdve a levéltér csak Heves vármegye Iratanyagát őrzi. 1896 és 1911 között Orosz Ernő levéltárnok érdemes munkát végzett az iratanyag leltározásával, lajstromozó, kutató és kiadványmunkáJával, de a férőhelynehézségek megoldására Ő sem talált más megoldást, mint az erős selejtezést. Az 1903-ban megalkotott vérmegyei selejtezési szabályrendelet figyelembevételével az ő idejében selejtezték ki az 1850-1866. közötti időszak központi iratanyagának kilencven százalékát, a járási iratanyagot pedig teljes egészében. Zeeltvay és Pázmány fő le vél tárnokok 1913 és 1941 között, valamivel kiméletesebben, az 1871-1925* évi központi és járási anyagot selejtezték. 1927-ben a levéltér átköltözött mostani helyére, a megürült régi megyei börtönépületbe. Itt 1950-ig kizárólag a törvényhatóság központi szerveinek iratanyagát helyezték el; a főispáni, járási-és kösségi Íratok túlnyomó része az 1944. évi háborús időkben, Illetőleg az 1947-1949. évi nem ellenőrzött selejtezések következtében megsemmisült még kint az iratképző szerveknél. A levéltárban levő iratanyagot háborús károsodás nem érts. Annak mennyisége 1950-ben 1000, 1961-ben 1700 fm. A levéltár anyagából rendszeres publikáció nem történt. A levéltár történetét feldolgozta: Soós Imre "Heves vármegye levéltárénak történetéből" címmel /Levéltári Közlemények 1942-1945. évf. 260-289.1./ Eger város levéltára a török uralom alól való felszabadulás után kezdett működni a varos főj egy ző jé nek irányítása alatt, A jegyzőkönyveket és iratokat a városházán az 1750-es évek óta külön levéltári raktárban tárolták. A városi főjegyző évrőlévre gondoskodott a tanácsjegyzőkönyvek tisztázásáról, bekötéséről, az iratok lajstromozásáról. 1903-ban Orosz Ernő megyei főlevéltámok némi selejtezés után újból lajstromozta az 1828 előtti összes iratokat, hozzájuk igen jól használható segédkönyveket készített. Az iratanyag 1951-ben került az Állami Levéltárba, Gyöngyös város levéltára a 18, század közepe óta működik önálló intézmény gyanánt. Az 1850-es évek óta felfogadott városi levéltárosok az 1930 előtti iratanyagot erősen átselejtezték és nem eléggé következetesen kialakított mesterséges tárgyi csoportokba rakták át, hozzájuk uj segédkönyveket készítettek. Ezt az átselejtezett, átrendezett történelmi anyagot tekintették levéltárnak; emellett 1930 után a polgármesteri iratok évfolyamaiból kialakult az irattár. Ez az ujabb polgármesteri anyagot tartalmazó irattár a második világháború idején teljesen megsemmisült. A levéltár anyagéból is kiemelték a legértékesebbnek minősített iratcsomókat és köteteket, hogy azokat nyugatra vigyék, de szállítás közben Szirák tájén elvesztek. Az itthon hagyott levéltári anyag 1951-ben került az Állami Levéltárba, Az egri káptalan mint hiteles hely III, Béla király idejében már működött az egyházmegye központ jában, az egri várban, A tatárjárás során Eger várát a tatárok felégették, a káptalan minden oklevele elpusztult, A 14-16. században működése kiterjedt Pest, Nógrád, Heves-Szolnok, Borsod, GÖmör, Abauj, Zemplén. Sáros, Ung, Ügocsa, Mármaros, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Kraszna, Bihar megyék területére, miután az 1550:63.t.c, szerint a jászol és leleszi konvent, meg a váradl káptalan területén is működhetett. Miután Eger várát 1596-ban a török elfoglalta, a káptalan 1613-lg Kassán, 1613-tól 1649-ig Jászon, ettől kezdve Ismét Kassán működött, onnét 1725-ben tért vissza véglegesen Egerbe. Működése 1872 után a közjegyzői intézmény felállítása folytán szűnt meg, A főkáptalani hiteleshely vezetője a mindenkori olvasóksnonok volt. Iratai a 18. század közepétől az egri székesegyház tornyában voltak elhelyezve, onnét 1957-ben a levéltári törvény végrehajtása folytán kerültek az Állami Levéltárba. Iratanyagát 1725 óta károsodás nem érte.
