Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető ség nélkülözhetetlen feltételének tartottak. Ha a miniszter és a kollégium között ellentét merült volna fel, a kollégium a kérdést a Minisztertanács elé vihette.4 A szovjet mintát folyamatosan figyelemmel kísérték. így például az 1951-ben a Szovjetunióba látogató közoktatásügyi minisztériumi küldöttség az ottani oktatásügy szervezeti felépítését vizsgálta meg, benne a szovjet Közoktatásügyi-, ill. Felsőoktatási Minisztérium Kollégiumának működését. Érdeklődtek a testület szerepéről, a vezetésben elfoglalt helyéről, feladatairól ill. tagjairól is. Megállapították, hogy a Szovjetunióban az adott minisztérium legfelső irányító (és tanácsadó) szerve a Kollégium, ahol az átfogóbb jellegű feladatokat intézik, melynek döntései miniszteri rendelet formájában „jutnak el” az alsóbb szintekre.5 A kollégiumok más szocialista országokban is megalakultak, és ezekre a külföldi példákra hivatkoztak Magyarországon a későbbiekben is, és alapul vették a további működéshez.6 A minisztériumok kollégiumai 1949-ben szinte azon nyomban megkezdték működésűket. Az oktatást, a kultúrát és a vallási szervezeteket felügyelő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) már februárban megalakult ez a vezető testület, és a továbbiakban (1968-ig) minden jogutódánál meg is maradt. Részletesebb működését a VKM-ben miniszteri rendelettel szabályozták, majd a későbbiekben maga a kollégiumi testület állapította meg tevékenységének alapelveit.7 1952 elején Gerő Ernő nyújtott be az MDP KV Titkárságához egy előterjesztést az összes Kollégium tagsági kinevezéseinek szabályozására. Szavai szerint kollégiumi tagok csak olyanok lehetnek „akik egyébként is a Titkárság hatásköri listájába tartoznak, s akikről a Titkárság funkcióba helyezésükkor már határozott (miniszterek, miniszterhelyettesek, főosztályvezetők), felesleges, hogy a Káderosztály vezetője tegyen előterjesztést a kollégium összetételére vonatkozólag”. Javasolta, hogy a Központi Vezetőség „megfelelő osztályvezetőjével” ill. a Titkárság illetékes tagjával egyetértésben a miniszter tegyen előterjesztést. A javaslatot a Titkárság 1952. január 23-án elfogadta.8 1949-től 1953-ig a minisztériumi kollégiumok folyamatosan működtek, megfelelő időközökben összeültek döntéseket alkotni, vagyis a területükre érvényes határozatokat hoztak. A művelődésügy felső szintű irányításában az itt hozott döntések kötelező végrehajtandóak voltak, és jelentős mértékben hozzájárultak a magyarországi iskoláztatás és népművelés átalakításához. 1953 elején az államvezető szervek több esetben is értékelték az összes Kollégium munkájából leszűrt tapasztalatokat, és ennek alapján egy komplex, a működés elveit világosan meghatározó jogszabály meghozatalát látták szükségesnek. „A kérdések testületi megvitatása alapján a vezetés legtöbbször helyesnek tudta [!] megjelölni a feladatokat. A munkaterv szerint rendszeresen megtartott kollégiumi ülések segítették a vezető káderek fejlődését, szélesítették látókörüket.” Emellett azonban több hibát is felsoroltak: az előterjesztések nem kielégítő színvonalát, a hiányos előkészítést, az elégtelen határozati javaslatokat. Ezen kívül magasnak tartották a tagok létszámát - mivel ezzel „elmosódik a kollégiumi tagok felelőssége és nem érzik a tag4 LJEVIN, I. D. - KOTOK, V. F. - Kleinman, A. F.: A Szovjetunió alkotmányjogának alapelvei. Bp.„ 1949. 90. Valamint: EojibitiaH CoBeTCKaa SHumoioneami. 21. KuHecTeamt — kojuih3hh. FaaBUbiH peaaKTop: E. A. BBeaencKiiü. FocyaapcTBeHHoe HayuHoe HaaaTejibCTBO, 1953. 611. 5 MOL XIX-I-3—u-3. tétel 1951. (35. d..) A Szovjetunióban a tagok szobájuk ajtaján is feltüntették tagságukat. 6 Encyklopédia Slovenska. 111. Veda. Bratislava, 1979. 593. Valamint: MOL XIX-I-7-X-686-1977. 7 Lásd ezekről részletesen a kötet további részeiben az adott minisztérium kollégiumának leírásánál. 8 MOL M-KS 276. f. 54. cs. 177. ő. e. 8
