Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma 1951–1953
A Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma XIX-I-5-d hibaként. A Minisztérium önkritikus hangvételű válaszokban igyekezett „megnyug- tatni” a Központot a fokozott végrehajtásra hozott intézkedésekről. Az egyik résztvevő - akár név nélkül - az MDP központ számára is készített összefoglaló jellegű jelentést a testület munkájáról, az előterjesztések színvonaláról, az ülésen történtekről. Leginkább az előterjesztések szakmai és politikai hibáit emelték ki, valamint a vitán hozzászólók észrevételeit és a miniszter összefoglalóját.12 13 1952 végén újabb hatásköri változás következett be: a felsőoktatási ügyeket leválasztották a Minisztériumról és létrehozták a Felsőoktatási Minisztériumot. Ekkortól csupán az alsó- és középfokú oktatási feladatok maradtak a Közoktatásügyi Minisztériumnál, és a korábbi kollégiumi határozatok ellenőrzésekor is már csak az ilyen típusúakat vizsgálták. 1953 márciusában átfogó felmérést végeztek a Kollégium munkájára vonatkozóan, ahol a Minisztérium vezető tisztségviselői fejtették ki véleményüket a kérdésben, akik az eltelt időszakban bekövetkezett javuló munkáról számoltak be: például arról, hogy míg 1950-1951-ben a Kollégium a főosztályvezetői értekezlet szerepét töltötte be, hetente ülésezett és öt-hat, operatív jellegű napirendi pontot tárgyalt, addig 1952- ben már az előre megállapított munkaterv alapján dolgozott, általában kéthetente ülésezett és legfeljebb 2-3 napirendi pontot tárgyalt. Emiatt több időt tudtak egy bizonyos feladatnak szentelni. Alaposabb lett az „anyagok” előkészítése, a legfontosabb témákat tartalmazták, és csak az illetékes miniszterhelyettes aláírásával kerülhetett a testület elé. Általános jellemzésük szerint a viták is színvonalasabbak lettek.14 Eredményként könyvelték el, hogy a szervezeti egységek szintén munkaterveik alapján készítették el előterjesztési javaslataikat, és ez alapján tűzték ki a tárgyalások időpontját. A legfontosabbnak ítélt ügyeket és feladatokat különítették el a Vezető Kollégium számára, amelyekhez a legmagasabb elvi döntés volt szükséges.15 Szintén helyesnek tartották a formai szabályok bevezetését, és a Felsőoktatási Minisztérium megalakulását hasonlóképpen pozitívnak értékelték: az egyik hozzászóló szerint a „közoktatás döntő kérdéseivel való foglalkozás minőségi javulást hozott a kollégium munkájában, ami egyelőre legszembetűnőbben a főosztályok munkájában érezteti hatását, de máris kezd továbbterjedni a megyei, járási szerveken keresztül az iskolák felé”. A szervezési kérdések eltűnése a szakszerűség emelkedését hozta magával, és a vezetők figyelme a fő kérdések felé fordult, és „bizonyos lehiggadás” következett be, főleg a korábbi „rohammunkákhoz” képest. „A kollégium elmélyültebb, lényegre törőbb munkája január óta előtérbe hozta az erkölcsi-politikai nevelés kérdéseit, rámutatott az egyoldalúan szakmai-prakticista szemlélet veszélyeire, feltárta a pedagógiai formalizmus legmélyebben rejlő forrásait (ideológiai gyengeség, bur- zsoá pedagógia maradványai)”, ill. az eddig elhanyagolt területeken erősítette a munkát. „Javul a Kollégium tagjainak felkészülése az anyagok tárgyalásához. Azelőtt általánosabb volt az anyagok futó olvasása. Az is igaz, hogy ma is elsősorban Miniszter Elvtárs és Jóború elvtársnő készül fel az anyagok tárgyalására.”16 Emellett számos hibára is felhívták a figyelmet: sok volt még az informatív anyag, a javaslatok gyengék és általánosak, ráadásul nem körülöttük forog a vita. Nem utalnak a korábbi határozatokra, és a fő feladatok kijelölése kollégiumon kívül történik. A 12 MÓL XIX-I-5-b-0157-1952. 13 MOL M-KS 276. f. 90. cs. 334. ő. e. Egyébiránt a Minisztériumba kinevezni kivánt személyek esetében a párt adott erre engedélyt, és bizonyos esetekben a kollégium döntött beosztásukról (Rainer (Rajnai) Rudolf esetében -XIX-I-3-U-D89-1953). 14 MOL XIX-I-3-U-D24-1953. 15 MOL XIX-I-3-U-D48-1953. 16 Uo. 51
