A Magyar Nemzeti Bank és jogelődei repertóriuma 1851-1953 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 26. Budapest, 2009)
Bevezetés
BEVEZETES Osztrák Nemzeti Bank Budapesti Fiókja (1816-1851) A Magyar Országos Levéltárban őrzött Magyar Nemzeti Banki iratanyag feldolgozása során előkerült töredékes iratokból nem tárható fel a monarchia-kori elődszervek (Osztrák Nemzeti Bank és Osztrák-Magyar Bank) tevékenysége, működése. Mindkét intézménynek csak a Budapesti Fiókja, ill. a Budapesti Főintézet iratai töredéke került levéltári őrizetbe. Ez az Osztrák Nemzeti Bank Budapesti Fiókja esetében eredetileg összesen négy darab iratot jelentett 1851-ből, ill. 1856-ból. amelyeket az alapszintű rendezés során választotta külön fonddá Soós László. 2005-ben vásárlás útján további tizenhét darab irat került a Levéltár őrizetébe, ezek a jegyzékben az 5. tétel alatt találhatók, elsősorban körlevelek, hamispénz-bejelentők; kőnyomatos (sokszorosított) iratok. Az Osztrák Nemzeti Bankot az 1816. június 1-jén kiadott pátenssel alapították, állambankári feladatok ellátására: a pénzügyi kormányzat által biztosított fémkészlet alapján bankjegykibocsátásra. váltóleszámítolásra, jelzálogkölcsönzésre és a papírpénz/fémpénz-beváltásból adódó állami adósságok törlesztésére. Elsődleges feladata a devalválódott papírpénzek (államjegyek, bankócédulák stb.) bankjegyre cserélése, ill. 1848-ig a bankjegyek nemesfémre váltása volt. Mindeközben újabb kölcsönforrást is jelentett az eladósodott monarchiának. Az ideiglenes igazgatóság több ponton módosíttatta a pátenst. Az eredeti elképzelések szerint az újonnan felállítandó bank és a kormány között kölcsönszerződések határoznák meg azt, hogy a kincstár hitelműveletei keretében mennyi papírpénz kerülhet forgalomba. Az emisszió mértékét a bank mindenkori érckészlete határozza meg. Ezekkel az alapelvekkel kezdte meg működését 1816-ban az Osztrák Nemzeti Bank. Az alapító pátens szerint a bank jogosult bankjegykibocsátásra a pénzügyi kormányzat által biztosított fémpénzkészlet alapján és kezeli a kormány által rábízott törlesztési alapot, amelynek segítségével a papírpénz beváltása által előálló állami adósságokat törleszti. Emellett korlátozott mértékben végezhetett váltóleszámítolást és jelzáloghitelezést és záloglevélkibocsátást is - ez a korabeli Európában egyedülálló volt Az eredeti kormányzati akarat nem valósult meg teljes egészében, mert az ideiglenesen kinevezett 12 tagú választmány új alapszabály-tervezettel állt elő. Ennek lényege az intézmény magán jellegének kihangsúlyozása volt: a bankot nem kötelezték a teljes forgalomban lévő papírpénz-mennyiség beváltására. A bank csak azt vállalta, hogy a részvényeiért kapott papírpénzt megsemmisíti, ezért a veszteségéért a bank 2.5%-os kamatozó kincstárjegyeket kap. Az így keletkező adósságot az állam évenként 500 ezer forint befizetésével rója le. Az intézet alaptőkéjének felét államkötvényekben kellett tartani, egy további paragrafus pedig megengedte, hogy a pénzintézet vezetése és a kormány konkrét feladatok elvégzésére külön megállapodást kössön. Ezzel az állami befolyás jelentős maradt, de elmaradt pl.: az állami bányák fedezetül történő lekötése. A fő kérdés a magánintézetként vagy állami intézményként való működés volt. Az 1817. július 15-én ismét kihirdetett pátens változtatásai szándékuk szerint a magánintézeti működés felé terelték volna a bankot, de a várható üzleti előnyökért cserébe a kormány állami intézményként kezelhette a bankot. A fémkészlet nagysága nem korlátozta a bankjegykiadás mértékét, tehát az infláció mértékét nem befolyásolta a bank működése, korlátozó, szabályozó szerepe nem alakult ki. A pesti fiókot csak 1851-ben nyitották meg 2 millió forint alaptőkével - erről átiratban értesítették Karl Geringer helytartót (Z 873 1. t.) pedig az eredeti szabadalom alapján ott, ahol bankfiók működött, meg lehetett akadályozni más bank fióknyitását, azért, hogy a leszámítolási üzletágat az osztrák cég kizárólagosan gyakorolhassa. A pesti fiók elöljáró-elnöke Anton Lazansky lett, helyettese az igazgatósági tagok korelnöke Christian Joseph Malvieux nagykereskedő. Az igazgatók között volt hat nagykereskedő: Fleischl Dávid, Fröhlich Frigyes, Fuchs Rudolf. Marino István, Wodianer Albert, két vaskereskedő: Aigner Ferenc és Eugen August Schopper. A cenzo7
