Csízi István: Az országos tervhivatal repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 25. Budapest, 2007)

Bevezető

Termelő Infrastruktúra és Építési Főcsoport Termelő Infrastruktúra Főosztály Összefoglaló Osztály Közlekedési Osztály Hírközlési Osztály Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Osztály Építőipari és Építőanyagipari Főosztály Építőipari Osztály Építőanyagipari Osztály Külgazdasági Főcsoport Szocialista Együttműködési Főosztály KGST Együttműködési Osztály Európai Szocialista Országok Osztálya Szovjet Osztály Fejlődő Szocialista Országok Osztálya Nem Szocialista Kapcsolatok Főosztálya Külkereskedelmi Főosztály Összefoglaló Főosztály Társadalmi Tervezési Főcsoport Társadalom- és Elosztáspolitikai Főosztály Fogyasztáspolitikai Főosztály Gazdasági Igazgatóság Belsőgazdálkodási Osztály Műszaki Osztály Szállítási Osztály Gondnoksági Osztály Pénzügyi Osztály III. A TERVHIVATAL MŰKÖDÉSE, IRATANYAGÁNAK FŐBB JELLEMZŐI Általánosságban megállapítható, hogy az 1947-ben megalapított Országos Tervhivatal feladatkörének fokozatos bővítése révén a tervutasításos gazdaságirányítási rendszer egyik legfontosabb szervévé vált, és maradt egészen a rendszerváltásig. Az alábbiakban azt foglaljuk össze, hogy a fent ismertetett feladat- és hatáskörváltozások mellett melyek voltak a Tervhivatal tevékenységének általános jellemzői működése során. Az Országos Tervhivatal legfőbb feladata - mint a fentiekből következik - az éves, a középtávú (illetve az 1960-as évektől a távlati) népgazdasági tervek kidolgozása és a terv végrehajtásának ellenőrzése volt. E feladatkörében - kidolgozta a népgazdasági terv fő arányaira vonatkozó irányelveket és számításokat, - felülvizsgálta és elemezte a tervező hatóságok (minisztériumok, országos hatáskörű szervek, fővárosi és megyei tanácsok stb.) tervjavaslatait, illetve összehangolta és szervezte azok tervező munkáját, - elkészítette és a Kormány elé terjesztette az éves, a középtávú illetve a távlati népgazdasági terv egységes javaslatát, - kidolgozta és a tervekben érvényesítette a nemzetközi gazdasági együttműködés szempontjait. A tervezés, irányítás és ellenőrzés szemlélete és módszere természetesen az évtizedek során sokat változott. 1949-től nyilvántartást kellett vezetnie valamennyi olyan ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi stb. vállalatról, amely tevékenységét úgynevezett „részletterv" alapján végezte. E vállalatok az Országos Tervhivatalnak megküldték terveiket (majd a terv végrehajtásáról szóló negyedéves, félévi, illetve éves beszámolókat), amely jóváhagyta azokat, illetve engedélyezte a későbbi esetleges módosításokat. A beruházások engedélyezésével kapcsolatos központi hatósági feladatok ellátása működésének teljes időszakában a feladatkörébe tartozott. Ez azt jelentette, hogy a Tervhivatal engedélyezte a „nagyobb összegű", „országos jelentőségű" egyedi előkészítést igénylő beruházásokat. Azt, hogy mi tartozott ebbe a körbe, időről időre jogszabály határozta meg. E feladatkörével összefüggésben - a középtávú népgazdasági terv részeként - a Tervhivatal alakította ki a beruházás-politikai koncepciót, irányította és összefogta a beruházásokat. Az előbbiek mellett az anyaggazdálkodással összefüggő központi hatósági feladatokat 1948-1967 között látta el. Ennek keretében szabályozta a közületi beszerzéseket; folyamatos adatszolgáltatást kért az ipari, építőipari anyagkészletekről; elkészítette az erre vonatkozó népgazdasági szintű éves mérlegeket stb. A központi árhatósági feladatokat 1949-1956 decembere között látta el. Időről időre megállapította az alapvető jelentőségű árucikkek árát; részletes irányelveket dolgozott ki az egyes gazdasági ágakban, ágazatokban, szakmákban alkalmazandó árakra, az egyes termékek árkalkulációja során követendő eljárásra;