Csízi István: Az országos tervhivatal repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 25. Budapest, 2007)

Bevezető

A gazdaságirányítási rendszer reformja során Magyarországon a hatvanas évek második felében a központi tervutasításos gazdaságirányítási rendszerről fokozatosan áttértek egy rugalmasabb irányítási szervezetre, amelyben a gazdasági szabályozó eszközök révén közvetítették a központi akaratot, a tervelőirányzatokat a gazdálkodó szervek felé. A reform egyik lényeges eleme volt az, hogy a nehézkes és költséges tervlebontásos rendszer (tervek - részlettervek) megszüntetésével a gazdaságpolitika alakítói ésszerűbben, egyszerűbben fogalmazhatták meg és érvényesíthették a központi elképzeléseket, ugyanakkor az egyes vállalatok szempontjai, érdekei is jobban érvényesültek. A termelőeszköz-kereskedelem lépett így a korábbi „naturális" gép- és anyagkiutalásos, keretlebontásos forgalmazás helyébe. A fogyasztási és termelési javaknak valamiféle belső piaca alakult ki, amely megteremtette a vállalati önállóság csíráját, és a hatékonyság növelése mellett végső soron a decentralizáció irányába, a tervezés központosítása és annak intézményrendszere ellen hatott. A 2064/1967. (XI. 29.) Korm. sz. hat. (HT 38. sz.) állapította meg az Országos Tervhivatal (elnökének) feladatait, hatáskörét és a gazdasági irányítás különböző szerveivel való kapcsolatának alapelveit. Eszerint feladatköre a következőképpen alakult: • a kormány gazdaságpolitikai irányelveihez a népgazdaság fejlesztési koncepciók lehetséges hosszú- és középtávú tervezési változatainak előterjesztése, • az elfogadott irányelvek alapján az egységes, összehangolt népgazdasági tervjavaslatok kidolgozása, • a tervezés folyamatában a célok megvalósítását biztosító gazdasági szabályozóeszközök rendszere kidolgozásának az összehangolása, • a népgazdasági terv nemzetközi koordinációjának szervezése, a fejlesztés fő céljaival összefüggő államközi megállapodások előkészítése, • a gazdaság fejlődésmenetének folyamatos tanulmányozása, elemzése és szükség szerint javaslattétel központi intézkedésre, • a kormány nagyfontosságú gazdasági döntései előkészítésének a koordinálása, • részvétel az adó, a pénzügyi-, a hitel-, az árpolitika és az árszabályozás irányelveinek a kialakításában, közreműködés a külkereskedelmi szabályozás kialakításában és a nemzetközi kötelezettségek érdekében szükséges intézkedések előkészítésében, a munkaerő-gazdálkodási intézkedések koordinálása, - az érintett szervek részvételével - az ötéves és éves tervek kidolgozása metodikájának a szabályozása, • a népgazdasági területi-, valamint a tanácsok tervezési rendszere elveinek a kidolgozása • a tervezési módszerek „tudományos alapokon történő" állandó fejlesztése, • az ország védelmét szolgáló beruházások anyagi ráfordításainak a tervezése, • a nemzetközi gazdasági együttműködés szervezése és koordinálása, • a döntésre hivatott felsőbb szervek számára megalapozott elhatározások alapjául szolgáló beszámolók, javaslatok, előterjesztések készítése, • az OMFB, a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és a tanácsok gazdaságfejlesztési koncepcióinak és programjainak, továbbá a kormány által elhatározott egyedi nagyberuházásokra és célcsoportokra vonatkozó javaslatoknak, valamint minden olyan javaslatnak a véleményezése, amely jelentős népgazdasági kihatással járt. Hangsúlyozandó, hogy a gazdaságirányítási rendszer megváltozásával kimaradtak az Országos Tervhivatal feladatköréből a részlettervek koordinálásával kapcsolatos feladatok, így csorbult központi szerepe, irányítói feladatköre. Az Országos Tervhivatal elnöke jogszabályt alkothatott a népgazdasági tervek kidolgozásának a metodikájára, a menetrendjére és az egyes szervezetek közötti „munkamegosztásra" vonatkozóan, továbbá minden olyan kérdésben, amelyre a kormánytól általánosságban, vagy esetileg felhatalmazást kapott. A Tervhivatalnak a tervjavaslat kidolgozásakor rendszeres, folyamatos koordinációs kapcsolatot kellett kialakítania a minisztériumokkal, az országos hatáskörű szervekkel, a tanácsokkal; a szövetkezeteket érintő tervek kialakításába be kellett vonnia az országos szövetkezeti szövetségeket is. A gazdasági szabályozóknak a népgazdasági tervjavaslat fő céljaival való végső összehangolása ugyancsak az Országos Tervhivatal irányításával történt. A 14/1968. (III. 11.) Korm. sz. rendelet (MK 20. sz.) hatályon kívül helyezte az Országos Tervhivatal hatáskörének és szervezetének szabályozására született 4719/1949. (XII. 15.) MT sz. rendeletet. Kétéves előkészítés után 1968. májusában adta ki az Országos Tervhivatal elnöke - 1000/1/1968. szám alatt az Országos Tervhivatal új ügyrendjét, mely - a Tervhivatal feladatköréről és az OT elnökének hatásköréről szóló 2064/1967. (XI.29.) Korm. sz. határozatnak megfelelően - összefoglalóan szabályozta az Országos Tervhivatal szervezetét és az egyes szervezeti egységek feladatkörét, a hivatali vezetés rendszerének és módszereinek fő szabályait, a belső munkamegosztást, továbbá a külső szervekkel és az állampolgárokkal való kapcsolat rendszerét, valamint a hivatali munkarend, a munkaügyi és a személyzeti ügyek intézésének a szabályait.