Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006)
LEIPZIGER VILMOS SZESZ- ÉS CUKORGYÁR RT
Z 749-754, 951-952 LEIPZIGER VILMOS SZESZ- ÉS CUKORGYÁR RT. 1876-1950 (Z 749-754, 951-952) Terjedelme: 82 raktári egység, 8,57 ifm A Gschwindt-féle Szesz-, Éiesztö-, Likőr- és Rumgyár Részvénytársasággal azonos nagyságrendű másik nagy szeszgyárunk alapítója, Leipziger Vilmos Porosz-Sziléziából származott Magyarországra. Az 1860-as években még Friedenthal Károly breslaui (boroszlói) gyárában volt cégvezető, majd egy Triesztben létesített fióktelep berendezésére és vezetésére kapott megbízást. 1867-ben a Friedenthal cég Pesten, a Váci úton szeszfinomítót létesített. Ennek vezetésére szintén Leipziger Vilmos kapott megbízást. A vállalat rövid idő alatt nagyjelentőségre tett szert. Az akkori tulajdonos, Dr. Friedenthal Rudolf 1874-ben Poroszországban miniszteri tárcát vállalt, gyári vállalataitól visszavonult, boroszlói, trieszti és újpesti gyárait átadta cégvezetőinek. A pesti gyárat a boroszlói Grünwald és Társa betéti társaság nevében Leipziger Vilmos irányította. A Grünwald és Társa cég 1879-ben Óbudán hizlalóval összekapcsolt szeszgyárat építtetett fel, amely fokozatosan az ország legnagyobb ipartelepeinek sorába emelkedett. 1889-ben a Grünwald és Társa szeszgyári cég engedélyt kapott hamuzsírgyártás bevezetésére, 1896-ban pedig ecetgyártásra. Ugyanebben az évben engedélyt kapott arra is, hogy saját óbudai szeszgyárából évi 800 hektoliter alkoholt adómentesen beszerezzen és cukorgyártásra felhasználjon. A Grünwald és Társa cég 1892-ben közkereseti társasággá alakult át, és 1897-ben került Leipziger Vilmos tulajdonába. Nevét ekkor Leipziger Vilmos Szeszgyára névre változtatta. Leipziger Vilmos a gazdasági élet legrangosabb vezetőinek sorába emelkedett. A porosz királyi lovagrend tagja volt, magyar nemességért nem folyamodott. 1885-ben III. osztályú Vaskoronarenddel tüntették ki. Számos tisztséget viselt; egyik alapítója volt a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és a Magyar Általános Takarékpénztárnak, igazgatósági tagja az Országos Iparegyesületnek, alelnöke a Szesztermelök Egyesületének, emellett nemzeti cenzora az Osztrák-Magyar Banknak. Leipziger halála, 1912 után veje, Fellner Henrik, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke vette át a vállalat vezetését. 1922-ben a cég iparhatósági telepengedélyt kapott cukorfinomító gyár létesítésére a Szentendrei úton. Ezt követően, 1923. november 29-én részvénytársasággá alakult, Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt. néven. Az új részvénytársaság szesz, cukor, hamuzsír és ecet gyártására kapott engedélyt, majd ezen túl 1925-ben kereskedésre, 1930-ban kádárgyári ipar gyakorlására, 1932-ben denaturált szesz nagybani árusítására, 1945-ben ecet- és mosószóda-kiskereskedésre. A vállalat részvénytársasággá alapítása után is családi vállalatként működött. 1932-1948 között a részvénytöbbséget Fellner Pál, Alfréd és György tartották a kezükben. A társaságnak fontos szerepe volt a szeszkartell alapításában. Tagja volt a szesz-szindikátusnak, rövid ideig a cukorkartellnek is. Nagy mennyiségű cukorrépát dolgozott fel szesszé. A nyersanyagszükséglet biztosítása céljából az 1920-as évektől bérelte a Csongrád megyei Árpádhalmi uradalmat. Az üzemében termelt szesz egy részét érdekeltségi vállalata, a Braun Likőrgyár dolgozta fel. Az 1938. évi szesztörvény rendelkezése folytán szeszgyári üzemét beszüntette, és az 1923-ban alapított cukor- és ecetgyárat folytatta tovább. A gyár jelentős exportot bonyolított le, és a közel-keleti piacokon kivívott vezető szerepét a második világháború kitöréséig megőrizte. 1946-ban a magyar erjedésipart államosították, és a gyárakat összevonták. A Leipziger-féle gyártelepen alakult meg a Budapesti Szeszipari Vállalat. 1971-től a Szeszipari Vállalatok Trösztjének egyik vállalataként Budapesti Szeszipari Vállalat néven működött tovább. Ekkorra a cég profilja üdítőital gyártásával is kibővült. 1992-ben a BUSZESZ Rt. részvénytársasággá alakult, melynek többségi tulajdonosa az osztrák Mautner Markhof konszern lett. 1995 óta palackozza a saját, óbudai telephelyén lévő kútjából 500 méter mélyről felszínre törő természetes ásványvizét, az Óbudai Gyémántot. Napjainkban legfontosabb tevékenysége az ecetgyártás és palackozás Chef márkanéven, valamint az ásványvíz palackozás Óbudai Gyémánt márkanéven. Emellett szénsavas üdítőitalokat (Queen, Watt) gyárt, bérpalackozást vállal, továbbá Magyarországon kizárólagos joggal forgalmaz importált, nemzetközileg ismert, márkás terméket (Tabasco paprikaszósz). OKMÁNYTÁR (Z 749) 1876-1948 Terjedelme: 7 raktári egység, 0,84 ifm A magánvállalatok (az államosítás előtt működött vállalatok) korabeli iratkezeléséről kevés információ áll rendelkezésünkre. Azt azonban - számos konkrét példa alapján - egészen biztosan tudjuk, hogy a vállalatok a fontosnak tartott, általában jogbiztosító irataikat „Okmánytár" címen külön tárolták. Az okmánytár című állagokat akkor sem olvasztjuk be más állagba, ha viszonylag kisebb terjedelműek. (Ha csak néhány darab irat maradt meg, akkor beolvasztjuk, általában a titkársági állagba).
