Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006)

GSCHWINDT-FÉLE SZESZ-, ÉLESZTŐ-, LIKŐR- ÉS RUMGYÁR RT

Z 738-741, 743-745, 747 GSCHWINDT-FÉLE SZESZ-, ÉLESZTŐ-, LIKŐR- ÉS RUMGYÁR RT (Z 738-741, 743-745, 747) 1864-1951 Terjedelme: 143 raktári egység, 15,93 ifm Legrégibb és legnagyobb szeszgyáraink egyike. Története a 19. század elejére nyúlik vissza. Günther Pál ekkor alapított szesz- és élesztögyárat az Üllői út sarkán (ami akkor a Serfőző utca nevet viselte). Gschwindt Mihály ekkor költözött Győrből Pestre, ahol 1846-ban dohányboltot nyitott. Az 1850-es évek elején Gschwindt Mihály megvásárolta az Üllői úti Günther-féle élesztő- és szeszgyárat. Nem sokkal később megszerezte az engedélyt arra, hogy a saját gyárában előállított szeszből likőrt készíthessen. A szeszipar kiemelkedő gyára az 1860-as években tovább erősödött, majd 1868-ban részvénytársasággá alakult. Az alapító, Gschwindt Mihály a „közügyek terén szerzett érdemeiért" magyar nemességet kapott, „győri" előnévvel. A 20. század elején a vállalat egyre terebélyesedett. Szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyára 1907-ben az Üllői útról - amely hamarosan már inkább belvárosnak számított Budafokra költözött át. Törköly- és konyakfőzöt létesített Nagykőrösön, később ugyanitt konzervgyárat. Központi szeszfőzdéket állított fel Zalaszentgróton, Komlódfalun, Fülesden és Fehérgyarmaton. Budapesti üzletét a VII. kerületi Károly körúton rendezte be, vidéki üzleteit Szombathelyen és Nagykőrösön. Úttörő vállalkozásnak bizonyult a konzervgyár felállítása Nagykőrösön, 1923-ban. Merész kezdeményezésekkel monopolhelyzetet biztosított magának az élesztőgyártásban, majd a konzervgyártásban. Az egyre terebélyesedő vállalkozást a korszak végéig sikerült a család kezében tartani. Az alapító unokája, Gschwindt Ernő - aki a heidelbergi egyetemen folytatott kémiai tanulmányokat, majd elvégezte a kereskedelmi akadémiát is - 1907-ben vette át a gyár vezetését vezérigazgatói minőségben. Gyáraiban kutató laboratóriumokat állított fel. Gschwindt Ernő a közéletben is szerepet vállalt. Részt vett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságában, döntő szerepet játszott a szeszkartell megalapításában, tagja volt a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének, a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének és más szakmai szervezeteknek. 1922-193 l-ig az Egységes Párt tagjaként nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő tisztet töltött be. Gschwindt Ernő közéleti szerepléséhez kapcsolódva a vállalat ügyei nemegyszer nyilvános botrányt kavartak. Már 1907-ben felháborodást váltott ki az Üllői úti üzem kihelyezése Budafokra. Az újságok azt terjesztették, hogy Gschwindt visszaélve politikai kapcsolataival, ki akarja sajátíttatni a gyárat a fővárossal, és a kapott pénzen vásárolja meg a budafoki telepet. (Pofányi György igazságügy-miniszter volt a vállalat ügyvédje). A gyárat végül is nem sajátíttatták ki, de a budafoki telep vásárlásához jelentős kedvezményt kaptak. Botrány kísérte a konzervgyár ügyeit is, amivel a parlament is foglalkozott. A Nagykörösön és környékén virágzó zöldség- és gyümölcstermesztésre alapozva ugyanis az 1920-as években a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. is létesített konzervgyárat a városban. A Körösvidéki Konzervgyár azonban 1930 óta üzemen kívül állott. A város kezdeményezésére 1940-ben eladták a gyárat a Vitamin Élelmiszer- és Konzervüzem Kft.-nek, amely a nagykőrösi Benedek cég, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Gschwindt Rt. alapítása volt, és amelybe a Nagykőrösi Népbank több mint három millió pengő hitelt fektetett be. Az új gyár mindjárt az első évben teljes kapacitással dolgozott, és versenytársa lett Gschwindt konzervgyárának. Ezért 194I-ben a Gschwindt Rt. és az Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. (a Weiss Manfréd Első Magyar Konzervgyára és Ercárugyára érdekeltsége) a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közreműködésével megvásárolták a gyárat, és megalapították az Alföldi Konzervipar Rt.-t. A gépi berendezés elavultságára hivatkozva leállították a konzervgyártást, és a befektetett tőkéket a szárítóüzem kibővítésére fordították. A konzervgyártáshoz szükséges gépeket átszállították a Gschwindt és a Weiss Manfréd gyár különböző telepeire, esetenként egyszerűen kidobták, a munkásokat pedig elbocsátották. Mindez érzékenyen érintette a nagykőrösi és környékbeli termelőket, akik a Vitamin működésére alapozva növelték termelésüket, és most zöldség- és gyümölcstermésük egyik felvásárlóját elveszítették. Nagykörös város képviselője, Paczolay György (nagykőrösi református esperes, pártonkívüli nemzetiszocialista) interpellált a parlamentben a konzervüzem leállítása ellen, többek között adócsalással vádolva az Alföldi Konzervipar Rt. alapítóit. A földművelésügyi és a pénzügyminiszter biztosították az interpelláló képviselőt, hogy az Alföldi Konzervipar Rt. nem egyszerű szállítóüzem, hanem nagyszabású konzervgyár lesz, amelynek felszerelése folyamatban van. Valóban meg is kezdődött az üzem felszerelése, a nagyteljesítményű vacuumberendezések beszerzése után meg is indult a paradicsom konzerv-gyártás. A termelés profilját az új tulajdonosok úgy alakították ki, hogy ne lehessen versenytársa saját régebbi gyáraiknak. A konzerviparban uralkodó helyzetbejutott vállalatot ily módon nem érintette súlyosan a háború idején a szesziparban bekövetkezett stagnálás sem. A Gschwindt gyárakat 1948-ban államosították, és a több lábon álló üzemet feldarabolták. Különvált a Nagykörösi Konzervgyár, a Ferencvárosi Likőrgyár (az Ipar utcában) és a Budafoki Élesztő- és Szeszgyár. Több átszervezés után a likőrgyár a Budapesti Likőripari Vállalat, az élesztő- és szeszgyár a Budapesti Szeszipari Vállalat telepe lett. A Nagykőrösi Konzervgyár 1992-ben alakult részvénytársasággá, 2003-tól a Glóbus Konzervgyár Rt. többségi tulajdonában van. A Budapesti Szeszipari Vállalat szintén 1992-ben alakult társasággá, BUSZESZ Élelmiszeripari Rt. néven. Az Ipar utcai gyár pedig ma a Budapesti Likőripari Kft. székhelye.