Pusztainé Pásti Judit: Az államositás előtt működött kereskedelmi vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 22. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

szláviénak hat év alatt 300 millió dollár értékű jóvátételt tartozott fizetni az ország, főként áruszállítás formájában, ebből 200 millió illette a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát és 30 millió Csehszlovákiát. Az áruszállításoknál az 1938. évi, 10-15%-kal megnövelt világpiaci árakat alapul véve mindez 1,5 milliárd pengő jóvátételi szállítást jelentett. Az erőteljes világpiaci áremelkedés miatt az 5,15 pengős helyett az 1945. évi jóvátételnél 10,21 pengős dollárkulccsal számoltak, és mivel 1945-1948 között a késztermékek világpiaci ára a kétszeresére emelkedett, a jóvátételi szállítás értéke négyszeresére nőtt. Az első évben az ország képtelen volt teljesíteni a jóvátételt, majd az 1945-1946-os gazdasági évben a nemzeti jövedelem 17%-át, 1946-1947-ben 10%-át, az ezt követő években pedig tovább csökkenő aránnyal annak 7-7%-át emésztették fel a szállítások egészen 1952-ig, a fizetések befejeződéséig. 1952-ben összesen 131 millió dollár jóvátételt fizetett ki az ország. A nagyhatalmak potsdami értekezletén döntés született arról, hogy a Magyarországon lévő összes német tulajdont a Szovjetunió kapja meg. A második világháború küszöbén a német tőke meghatározó szerepet játszott a külföldi tőkés érdekeltségek között: a magyar gyáripar külföldi részvényeinek közel negyedét birtokolta, illetve az összes magyar bánya és iparvállalat 13-14%-át ellenőrizte. A potsdami döntés értelmében a magyarországi külföldi tőkés ipari érdekeltségek több mint fele került a Szovjetunió tulajdonába. Több mint 400 vállalatot és telephelyet, több száz különböző ingatlant kapott meg így, amelyek visszavásárlásától 19471955 között nem zárkózott el. Mivel az átadandó német vagyont a magyar kormány nem minden esetben tudta az 1945. január 20-i állapot szerint megóvni, az ezután keletkezett károk fejében további 150-180 millió dollárt kényszerült fizetni. Sajátos módon alakult a magyar kormány Németországgal szembeni kárigényének teljesítése. A háború alatti fedezetlen áruszállítások összege elérte a 280 millió dollárt, és az ország a németek által okozott, közel 900 millió dollárra becsült háborús veszteségért sem igényelhetett kártérítést. Teljesítenie kellett viszont a német kormány Magyarországgal szembeni követeléseit, ami nagyjából azonos terhet jelentett a jóvátétellel, és aminek keretében 1948-1951 között 30 millió dollárt fizettek ki. A jóvátételi szállítások koordinálására létrehozott Jóvátételi Hivatal - ellentétben a Gazdasági Főtanáccsal - nem rendelkezett rendeletkibocsátási joggal, viszont utasításai, megrendelései alapján bármely iparost vagy iparvállalatot kötelezhette a szükséges árucikkek, anyagok meghatározott idő alatti, megszabott árú előállítására és leszállítására. A Hivatal gyakorlatilag az egész magyar nehézipar felett ellenőrzési és irányítási hatáskörrel rendelkezett. Az 1945 utáni külkereskedelmi irányváltás másik mozzanata a térség kis országainak fokozódó gazdasági együttműködése volt. Ezt a háború után kirajzolódni látszó, a korábbi, közel három évtizedes elzárkózó politikát felváltó, új, a dunavölgyi országok együttműködésére épülő gazdasági egységet a Szovjetunió nem támogatta. 1945-1946 folyamán felmerült a két vagy több ország közötti vámunió terve, és ez az elképzelés egészen 1948 elejéig tartotta magát. A kisebb országok szorosabb együttműködése helyett azonban inkább a Szovjetunióval kötött kétoldalú kapcsolatok erősödtek. A szocialista tábor körvonalazódása mellett Magyarország külkereskedelmében 1949-ben is jelentős maradt a tőkés országokkal bonyolított áruforgalom. A kivitelből 26-27%-kal részesülő Szovjetuniót Svájc követte 20,5%-kal, de Anglia, Ausztria, Svédország és Olaszország szerepe sem volt elhanyagolható. A külkereskedelmi orientáció mindenesetre módosult, hiszen a kelet-európai országok egymással folytatott kereskedelmének aránya a háború előtti 10—16%-ról 30-70%-ra emelkedett. Az ország gazdasági és politikai irányvonala 1947 júliusában az európai gazdasági újjáépítést szolgáló Marshall-terv elutasításakor tovább differenciálódott. Ehhez köthető Európa gazdasági kettészakadása, illetve a tervet elutasító kelet-európai országok egy tömbbe tömörítése. A külgazdasági kapcsolatok átrendeződését a háború alatt létrehozott Külkereskedelmi Hivatal segítette, amely biztosította az állami akarat érvényesülését a külkereskedelemben. A