Pataki Józsefné: Gumiipari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 21. Budapest, 2005)
RUGGYANTAÁRUGYÁR (XXIX-F-64)
RUGGYANTAÁRUGYÁR (XXIX-F-64) 1949-1963 Terjedelme: 6 raktári egység; 0,72 fm A Magyar Ruggyantaárugyárat - amely a két világháború közötti időszakban vezető szerepet töltött be a hazai gumiipari termékek előállításában - 1949 decemberében államosították, amely elsősorban a termelés és értékesítés központi (kormányzati) ellenőrzés alá vonását jelentette. Ennek megfelelően a gumiipar felügyeletét előbb a megszűnő Iparügyi Minisztérium helyébe lépő Nehéz- és Könnyűipari Minisztériumok közül az utóbbi, majd 1950 márciusától a Nehézipari Minisztérium látta el. Végül 1950. április 1-től a vegyipar ügyeiben illetékes minisztérium vette át a gumiipari vállalatok irányítását. Az 1951-től Ruggyantaárugyárrá átnevezett vállalatról - annak profilírozása során - leválasztottak minden, nem közvetlenül gumitermeléssel foglalkozó részleget: 1950 decemberében az albertfalvai gyáregységet - amely a textilkordot állította elő - átadták a Fonalkikészítő Gyárnak. Később az Asbestos Művek is kikerült a gyár kötelékéből, majd kivált a ,JSalta " Műszaki Üzem és Gépgyár Kft. is. Utóbbiból jött létre a Gumiipari Szerszámkészítő és Karbantartó Vállalat (GUSZEK), amely végül 1954 végén mégis visszakerült a Ruggyantaárugyár alá, annak gépészeti részlegeként. A folyamat eredményeképpen a vállalat a nehéz gumiáruk és pneumatikok profilgazdája lett. Az átalakítás utáni évtizedet nagyszabású, ugyanakkor irreális tervek, célkitűzések jellemezték, amelyek főleg a magyarországi műgumigyártás felfejlesztését helyezték a középpontba. Ezzel párhuzamosan a gyár irányában elvárásszinten fogalmazták meg a hazai önellátás, valamint az importhelyettesítő áruféleségek iránti kormányzati törekvés megvalósítását is. 11 Mivel ezen elvárások együttes teljesítését a korabeli viszonyok mellett a vállalat képtelen volt még teljesíteni, így egymást érték az igazgatók és közvetlen beosztottaik (főmérnökök) felelősségét megállapítani hivatott, politikai indíttatású koncepciós perek. 1950-ben a Standard-ügy kapcsán szóba került a Ruggyantaárugyár is: János Miklós igazgatót jobboldali szociáldemokrata elhajlás és szabotázs vádjával letartóztatták, rajta kívül további 70 középvezető alkalmazottnak és munkásnak is felmondtak. János Miklós utódja Koszler Károly lett, akit a főmérnökkel és három másik műszaki vezetővel együtt 1951 végén minőségromlás miatt, szintén szabotázs vádjával letartóztattak és elítéltek. Őt Somogyi Pál váltotta fel az igazgatói székben, aki 1966-ig vezette a vállalatot. Az MDP KV Káder Osztálya 1951 közepén a Ruggyantaárugyárat a tíz legfontosabb nehézipari vállalat közé sorolta. Ennek ellenére a profilírozás, az állandó ellátási gondok, az elhibázott gyártmányfejlesztés és a túlzott normakövetelmények következtében a minőség folyamatosan romlott. A korábban világhírű gumiabroncsok 50 000 km helyett már csak 2000 km-t futottak. Változást hozott viszont a Nagy Imre-kormány idején elrendelt mennyiségi követelmények visszafogása (ún. normarendezés keretében), amely végső soron a gumiipar lassú konszolidációját eredményezte. A későbbiekben - 1956-1957 folyamán - a vegyipari beruházási keretből is megnövelték ugyan a gumiipar részesedését (1957-ben 4,4%), ám ennek ellenére még sokáig alapvető gondot jelentett a termelékenység és minőség egyensúlyban tartása. Gyökeres változást ezen a téren csak az 1962-1963-ban megvalósított ágazati centralizáció - és ezt követő szervezeti racionalizálás - hozott, amelynek kapcsán a minisztérium megfelelő anyagi eszközöket is biztosított a további tervfeladatok végrehajthatósága érdekében. Említést érdemel, hogy a Ruggyantaárugyár Vulkán címmel saját üzemi lapot is kiadott. Az 1956-os forradalom idején a gyár exportraktára teljesen leégett, a tűzben jelentős károkat szenvedett a kerékpárpneumatik-gyártó, a játékgyártó és a fonalüzem is. Az üzem termelése csak 1957 februárjától érte el újra teljes kapacitását. Ugyanebben az évben jelentkezett a gyár a Panni és a Berva moped köpenyekkel, majd 1958-ban indult meg a autógumi-köpenyek gyártása a Magyarországon legnagyobb számban használt személyautókhoz, valamint a Zetor traktorhoz, továbbá a bilinccsel felszerelt, illetve bilincs nélküli mélyfúró tömlő-készítés. " Ezt a célt szolgálta a - korszakban emblematikus jellegű - gumipitypang-termesztés, mint a gumiipar olcsó nyersanyagellátási lehetőségének ötlete. Két év múltán azonban - a Gumiipari Központi Kutató Laboratórium kísérletei nyomán - nyilvánvalóvá vált, hogy a pitypangból nyert gumi önköltsége meghaladja az import nyersanyag beszerzési árát.