T. Varga György: Az MDP központi vezetősége, politikai bizottsága és titkársága üléseinek napirendi jegyzékei I. kötet : 1948-1953 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 18. Budapest, 2005)

BEVEZETŐ

nak. Továbbá: a PB létszáma - 14 tag és három póttag - magasabb volt annál, mint amit a kommunikációhoz optimálisnak tartanak; ezzel szemben a Titkárság nyolc főből állt. Az MDP KV 1953. június 27-28-i ülésén felszámolták a Szervező Bizottságot, míg a Titkárságot politikai vezető szervből a Politikai Bizottságnak alárendelt adminisztratív testületté szervezték át.

7 A váltás lényege - egyszersmind az ún. új szakasz problematikájának tüzetesen nem vizsgált eleme -, hogy az MDP KV Politikai Bizottsága a tényleges hatalom kizárólagos csúcsszerve lett. A hatalomnak ez a szélsőséges centralizációja szűk határok közé szorította a kormányzati szervek mozgásterét. Az esetleges félreértést elkerülendő hangsúlyoznunk kell: az 1948-1956 közötti időszak egészére érvényes, hogy az MDP országos vezető szerveinek határozatai mindenre kiterjedtek, és kizárólagos hatályúak voltak nemcsak a párt szervei, szervezetei és tagjai, hanem az állami szervek, hatóságok, társadalmi szervezetek számára is. Elfogadjuk Bihari Mihály megállapítását: „A párt lényegileg az alkotmányos jogrendszer keretein felül lévő és működő szervezet", amely „ valóságos, bár informális törvény- és jogszabályalkotó szerepet játszik."

8 Egyetértünk ezzel, de tovább kell lépnünk. Meggyőződésünk szerint ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon 1948 és 1956 között a tényleges hatalmat a Magyar Dolgozók Pártja országos vezető szervei, azokon belül az operatív vezető szervek, elsősorban a Politikai Bizottság és (1953 júniusáig) a Titkárság gyakorolták, hanem, hogy a hatalom ezen testületek néhány tagja kezében összpontosult, illetve a hatalmat birtokló/bitorló személyek döntéseit ezek a szervek ruházták fel az MDP értelmezése szerinti legitimáció látszatával. (Ezúttal nem bocsátkozom annak részleteibe, hogy a valóságban gyakran e rendhagyó módon értelmezett legitimáció látszata is elhomályosult.) Mindaz, amiről vázlatosan írtam, csupán a hatalom csúcsa. Mivel intézményesített demokratikus garanciák hiányában rendkívüli mértékben megnövekedett a „káderek" szerepe, a személyi kapcsolatok hálózata a hatalmi mechanizmus struktúraképző elemévé vált. Szólnunk kell arról az alsóbb szintű pretoriánus gárdáról is, amely a Sztálin nyomán Rákosi, Révai és mások által előszeretettel politikai hadseregnek nevezett párttagság derékhadát képezte. Révainak Rákosi hatvanadik születésnapjára írott cikkében olvashatjuk: „A felszabadulás óta eltelt két esztendő alatt a Rákosi Mátyás vezette politikai hadsereg szétzúzta az ellenséget, és elvezette az országot a szocializmus alapjainak lerakásához."

9 Végezetül hadd utaljak a káderhatásköri listákra.

10 Mint ismeretes, a 2-3000 legmagasabb pozíció betöltéséről a párt vezető szerveiben - vagyis a párt legfelsőbb vezetői - döntöttek. Az eddigiek ellenére sem tartjuk mellőzhetőnek, hogy az MDP országos vezető szerveit a szervezeti szabályzat(ok) alapján ismertessük. Indokaink a következők: 1. A hívő párttag számára a virtuális valóság volt az egyetlen valóság. 2. Bizonyos mértékig - és elháríthatatlanul - a párt vezetői is az álságos szertartásrend foglyai voltak. 3. A szervezeti szabályzat(ok) szerinti struktúrának megfelelően történt az irattermelés és az irattározás, illetve 4. a pártlevéltár(ak)ban - zömében hívő - párttagok által folyt a rendezés. Az MDP országos vezető szervei Kongresszusok Az 1948-1956 közötti években érvényes szervezeti szabályzat(ok) értelmében a Magyar Dolgozók Pártja legfelsőbb szerve a kongresszus. A kongresszust a Központi Vezetőség hívja egybe, két évenként (1948. és 1951. évi szabályzat), illetve három évenként (1954. évi szabályzat). A szervezeti szabályzat(ok) szerint a kongresszus küldötteit pártértekezleten demokratikusan választják, a pártszervezetek tag és tagjelölt számának arányában. A Központi Vezetőség állapítja meg, hogy a taglétszámnak megfelelően az egyes pártszervezetek hány küldöttet jogosultak választani a kongresszusra. A kongresszus feladatai: megvitatja és elbírálja a Központi Vezetőség beszámolóját (1954-től a Központi Revíziós Bizottságét is); jóváhagyja vagy módosítja a párt programját és szervezeti szabályzatát; kidolgozza a párt politikai, taktikai és szervezeti irányvonalát; meghatározza a Központi Vezetőség és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak (1954-től a Központi Vezetőség és a Központi Revíziós Bizottság tagjainak és póttagjainak) számát és megválasztja ezeket a szerveket. A szervezeti szabályzatok lehetővé tették rendkívüli pártkongresszus, illetve országos pártértekezlet összehívását, ilyenekre azonban az MDP időszakában nem került sor. Központi Vezetőség A kongresszusok választották meg a Központi Vezetőséget. A szervezeti szabályzat(ok) meghatározták a KV feladat- és hatáskörét: a pártkongresszust a KV hívja össze; két kongresszus közötti időszakban a KV a párt legfelsőbb szerve: képviseli a pártot más pártok, szervezetek vagy állami intézmények (1951: és hatóságok) felé, lehetőleg három havonként ülésezik és a kongresszusnak felelős. 7 MOL M-KS-276. f. 52/24. 6. e. 8 BIHARI Mihály: A hatalom csúcsán. Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. NYÍRÓ András. Bp., 1989. XVIII. 9 RÉVAI József: Rákosi Mátyás hatvan éves. Társadalmi Szemle, 1952. 2-3.sz. 112. 10 Első megközelítésére 1. íme a nomenklatúrák. Az MDP és a volt MSZMP hatásköri listái. Közzéteszi, bev., jegyz. T. VARGA György-SZAKADÁT István. Társadalmi Szemle, 1992. 3. sz. 73-95.