Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium : Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)
Kossuth levéltár (R 90-R 125, 288)
R 110 KOSSUTH HÍRLAPJÁVAL KAPCSOLATOS IRATOK 1848, 1873 1/2 r. e. = 0,08 ifm. A lap első száma 1848. július l-jén jelent meg. A Vörös Antal gyűjteményből és a Kossuth Archívból kiemelt, 6 tételben rendezett iratok tételen belül időrendben vannak, sorszámozás nélkül. Kérni: törzsszám, cím és tételszám, ezen belül az irat kelte szerint. 1. tétel Szerkesztőségi ügyekben érkezett levelek 1848 2. tétel Beküldött híranyag 1848 3. tétel Beküldött cikkek fogalmazványai (köztük Kossuth fogai- 1848 mazványok is) 4. tétel Felhívások kéziratai 1848 5. tétel Beküldött nyilatkozatok; cáfolatok kéziratai 1848 6. tétel Emlékirat a lappal kapcsolatban 1873 R 111 A KOSSUTH-EMIGRÁCIÓRA VONATKOZÓ IRATOK 1849-1928 és én. 2 r. e. = 0,30 ifm. A Kossuth emigráció életének egyes szakaszaira vonatkozó különféle iratok, legnagyobbrészt levelek. A viddini menekült-tábor irattárra. Az emigráció török és lengyel kapcsolataira vonatkozó iratok. Kossuth Lajosnak az emigránsokhoz intézett beszédei, felhívásai, az emigráció életére és működésére vonatkozó levelei, feljegyzései, valamint a tárgyban hozzá intézett levelek. Emigránsok egymáshoz írt levelei. Emigránsokra vonatkozó, Kossuthtól és környezetétől származó bizonyítványok, feljegyzések; személyi iratok. Hazai és külföldi személyek levelei egyes emigránsokhoz (akiknek az Országos Levéltáron belül saját anyaguk, külön fondjuk nincs). A külföldi sajtóban az emigrációval kapcsolatban megjelent újságcikkek. Későbbi visszaemlékezések az emigrációra. Kossuth Lajos turini irathagyatékából és az Emigrációs gyűjteményből kiemelt iratok, időrendben, sorszámozás nélkül. Segédlet: Lajstromlapok, időrendben. Kérni: törzsszám, cím és az egyes iratok kelte szerint. 1. d. Iratok 1849-1854 2. d. Ua. 1855-1928. III. 25. R 112 AZ OLASZORSZÁGI MAGYAR LÉGIÓRA VONATKOZÓ IRATOK 1851-1879 4 r. e. = 0,52 ifm. Az olaszországi magyar légiót 1859-ben, az olasz-francia-osztrák háború alatt, a Magyar Nemzeti Igazgatóság megalakulása után kezdték szervezni, a piemonti hadsereg keretében, az Ausztria elleni harcra és a Magyarországra való bevonulás reményében. A tisztikar az emigráció tagjai közül került ki - fontos szerepe volt Klapka György tábornokon kívül Ihász Dánielnek, Kiss Miklósnak és Bethlen Gergelynek -, a legénység pedig az osztrák hadifoglyok közül kiválogatott magyarokból. A villafrancai békekötés idején két dandárból, kb. 3000 főből állt. Feloszlatásuk alkalmával francia támogatással elérték, hogy legtöbben büntetlenül térhettek haza Magyarországra. Ennek a légiónak a neve, ,Magyar Sereg Olaszhonban" volt. Ujabb, az elsőnél jóval kisebb létszámú magyar légió Garibaldi és Türr István mellett kezdett alakulni 1860; 1861 februárjában „Magyar Segélysereg" néven szervezték meg. Fegyelmük csak akkor volt kifogástalan, amikor, a külpolitika és az olasz belpolitika alakulásának
