Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium : Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)

Kossuth levéltár (R 90-R 125, 288)

években az iratokra és azok palliumaira T betűből (a „turini" szó rövidítése) és sorszámból álló jelzetet írt (pl.: T1216), azonkívül minden irathoz lajstromlapot készített; ezeknek egy része, minthogy tartalmi ismertetést is nyújt, regesztának minősül. Az irat jelzete a lajstromlapon rajta volt. Kossuth iratainak szerves részét képezték azok az iratok is, amelyeket a bécsi Staatsarchiv „Kossuth-Archiv" néven őrzött. Ezeket az 1849-ben lefoglalt iratokat 1927-ben adták vissza Magyarországnak. A Kossuth-Archivban családi és magánjellegű iratok is voltak, amiből az következik, hogy 1868-ban Kossuth ezeknek csak egy részét kapta vissza Bécsből. Ez a magánjellegű anyag, valamint Kossuth korai működésével kapcsolatban szintén a Kossuth-Archivban őrzött (főleg Zemplén megyei és országgyűlési tevékenységére vonatkozó) iratok bekerültek a Kossuth-gyűjteménybe, míg az anyag többi része (túlnyomó többsége) hivatali eredetű lévén, a kormányhatóságok levéltárában lett besorolva. Bécsben az iratanyagot fasciculusokba rendezték, az iratokra „Kossuth Archív" szövegű bélyegzőt tettek, amely a fasciculus-számot is tartalmazta. (Pl. : Kossuth Archív 510.) Az iratok eredete szempontjából a Kossuth-levéltár kiegészítő részének kell tekintenünk a Vörös Antal-gyűjtemény sok iratát is. Vörös Antal, a Kossuth család bizalmas barátja, a szabadságharc alatt Kossuth titkára és munkatársa számos olyan iratot őrzött kb. 3000 darabot számláló gyűjteményében, saját levéltárával és különféle tárgyú másolataival együtt, amelyek Kossuth levéltárából származtak és a szabadságharc bukása és Kossuth távozása után Vörösnél maradtak. A másolatok jó része is Kossuth és az emigráció életére vonatkozik. Vörös Antal örökösei 1874-ben eladták a gyűjteményt a múzeumi levéltárnak, bár Kossuth ez ellen utólag tiltakozott. Ezzel a gyűjteménnyel együtt kerültek be a múzeumi levéltárba Kossuth 1841-1844-i Pest Hírlapjának kefelenyomatai is. Az iratokra és a palliumokra még a Múzeum Levéltári Osztályán „Vörös Antal iratai" szövegű bélyegzőt tettek. Az Országos Levéltár az iratokat és a hozzájuk készített lajstrom (olykor regeszta) lapokat VA betűkből és sorszámból álló jelzettel látta el. Az 1848/49-es és emigrációs iratok általános csoportja nem szerves úton keletkezett állag volt. Iratai a legkülönfélébb levéltárakból, gyűjteményekből való vásárlás, ajándékozás, hagyatékozás útján darabonként vagy kisebb-nagyobb csoportokban kerültek a múzeumi levéltárba. Ezt a sorozatot fejlesztették időrendi sorozattá alakítva - most már Emigrációs iratok gyűjteménye megnevezéssel 1945 után az Országos Levéltárban. A gyűjtemény a Múzeum Levéltári Osztályán kialakított emigrációs iratsorozatból, a Múzeumi Törzsanyagból, valamint a K. Papp Miklós gyűjteményből kiemelt iratokból keletkezett. Az Emigrációs iratok gyűjteményének iratait „E" jellel, évszámmal és évenként újrakezdődő sorszám-jelzettel látták el (pl. : E 1862:6). Az 1955-ben lezárult rendezés során ez eddig felsorolt négy nagyobb gyűjtemény iratain kívül az 1526 utáni gyűjteménynek egyéb fondjaiból is kerültek át iratok a Kossuth levéltárba, pl. az Ernst Múzeumtól vásárolt iratokból, Fiala Nep. János hagyatékából, Helfy Ignác, Ihász Dániel, Irányi Dániel, Karády Ignác, Türr István, Vukovics Sebő irataiból és az 1526 után gyűjteménynek 1945 utáni, túlnyomórészt vásárlás útján szerzett növedékéből (R 226). A fentiekből gyűltek össze a proveniencia elve alapján a Kossuth levéltárba tartozó iratok. A rendezésnek azonban nemcsak egy Kossuth levéltár felállítása volt a célja, hanem ezen túlmenően egy Kossuth gyűjteményé is. Ezért a Kossuth levéltárba tartozó anyag kiegészült olyan Kossuth Lajosra és tevékenységére vonatkozó iratokkal is, amelyeket más levéltárban, fondban nem lehetett elhelyezni, külön fondként való felállításukat pedig csekély terjedelmük nem tette lehetővé. Ide kerültek pl. Kossuth Lajosnak másokhoz írt levelei is abban az esetben, ha a címzetteknek nem volt saját fondjuk az Országos Levéltárban, külön fond pedig — egy-két levélről lévén szó — nem volt felállítható. Ide kerültek továbbá a Kossuth Lajos életével, működésével kapcsolatos feljegyzések, másolatok, újságcikkek, versek, fényképek stb. Helyet kaptak a gyűjteményben a Kossuthtal és szűkebb családjával szoros kapcsolatot tartó Vörös Antalnak, Karády Ignácnak és Ihász Dánielnek iratai is. A Kossuth gyűjteményen belül a proveniencia és a pertinencia elve alapján odakerült iratok nem különülnek el, a gyűjtemény egyes fondjainak keretében vegyesen találhatók. A fent felsorolt gyűjteményeket és sorozatokat abból a szempontból is meg kellett vizsgálni, hogy nincs-e bennük máshova, nem a Kossuth-gyűjteménybe való irat. A turini hagyatékban pl. volt néhány levél, amelyeket Kossuthnak bemutattak, de címzettjük nem ő volt. Ezek, ha a címzetteknek volt fondjuk az Országos Levéltárban, oda kerültek, ha nem volt, maradtak a Kossuth-gyűjteményben. A Kossuth-gyűjteménynek a leírt módon összegyűjtött alapanyaga a további rendezés során két fősorozatra (I., II.) tagolódott. Az iratok nagyobb része a Kossuth-gyűjtemény időrendi, I. sorozatába