Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 14. Budapest, 2004)
Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt.
Családi részvénytársaságként, kis alaptőkével működött. 1949-ben beolvasztották a Kispesti Textilgyár N. V.-be. 1. csomó 1. tétel Alapszabályok, cégbejegyzés 1923—1949 2. tétel Személyzeti levelezés, havidíjasok kimutatása 1948 3. tétel Levelezés építési ügyekben, költségvetések, tervrajzok 1926—1947 4. tétel Iparengedélyek 1923 5. tétel Áramszolgáltatás 1933 6. tétel Hites könyvvizsgálói jelentés 1948 7. tétel ÜB iratok: számítások a norma-és bérrendezésre 1948 HAZAI FÉSŰSFONÓ ÉS SZÖVŐGYÁR RT. (Z 1207,1445) 1920-1950 Terjedelme: 45 raktári egység, 6,27 ifin 1922-ben alakult. A Magyar Általános Hitelbank, a Kohner Adolf Fiai cég, a Fegyver és Gépgyár Rt., az Első Magyar Gyapjúmosó és Bizományi Rt., a Magyar Pamutipar Rt., az Elbenfelder Textilwerke A. G., (Elbenfeld), a Kammgarnspinnerei Stöhr et Comp. (Leipzig) és a Nederlandsche Wollen Garen Maatschappij (Amszterdam) alapították. A részvénytőke a magyar és a német—holland csoport között 50-50 %-ban oszlott meg. Az alapszerződés három részvénytársaságot hozott létre: a Hazai Fésüsfonó Rt.-t, az Erőtelepek Rt.-t és a Ferencvárosi Ingatlan Rt.-t. A Fegyver- és Gépgyár Rt., mint a hitelbanki érdekeltség fő képviselője, ingatlanokat adott át a gyártelep felépítéséhez. Az Erőtelepek Rt. a Fésűsfonót és a Fegyvergyárat kedvezményesen látta el elektromos energiával. 1933-ban a Ferencvárosi Ingatlan Rt. üzemszervezési okokból beolvadt a Fésűsfonóba. A vállalat egészen új iparágat honosított meg Magyarországon, a különlegesen finom minőségű ún. fésült gyapjút állította elő. A '20-as évektől monopolhelyzetet foglalt el a fésűsfonalak és szövetek piacán. Három üzeme volt: fonoda, mosó-, fésülő- és szövőüzem, kikészítő és festőüzem. A gyapjúmosást kezdetben bérmunkában végeztették az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztó-gyár Rt.-nél, később saját mosodát is berendeztek. A Fésűsfonó nyersanyagbeszerzés tekintetében kedvező helyzetet élvezett, mivel a Stöhr révén ausztrál gyapjúhoz is könnyen hozzájutott. Az üzemi és eladási kalkulációt német szakemberek látták el. Ezeket az adatokat még a papíron egyenrangú partner, a Hitelbank sem ismerhette meg. A Fésűsfonó legfőbb üzletágát képezte a szövet- és fonaleladás, de eladták a mosott gyapjút és az ún. fésült-szalagot is. Exportja kevésbé volt jelentős, a termékek a fejlett nyugat-európai országok gyártmányaival nem tudták felvenni a versenyt. 1929-ben csődbe ment a Kohner bankház. A felszámolás során a tulajdonában volt részvényeket a Hitelbank, a Stöhr és a Fegyvergyár szerezte meg, a részvényeknek nagyobbik hányada került a német-holland csoport kezébe. 1931—1932-ben megvalósították a gyártelep teljes vertikalitását. Az üzem mintázott divatcikkek gyártására állt át. 1931-ben motringfestődét helyeztek üzembe, 1932-ben fésültszalag kártolót. Az új berendezésekkel a gyár a gyapjúmosástól a kikészítésig minden munkafázist maga végzett. A többi vállalattal szemben egyetlen monopóliumát a fésülő üzem jelentette, ezért ezt igyekeztek minél jobban fejleszteni. A kezdeti időszakban a vállalat szinte teljesen a darabban festett áruk gyártására rendezkedett be, de ezen a téren túl nagy volt a konkurencia. Emiatt igyekeztek később áttérni az ún. dessinált szövetek, a gyapjúban és fonalban festett szövetek gyártására, ami viszont sokkal bonyolultabb technológiát igényelt. A magyarországi gyárban az előállítási és az eladási költségek magasabbak voltak, mint a német vállalatoknál, de az alacsony munkabérek biztosították a hasznot. 1940-től a fésűsfonó gyárakat rendeleti úton kötelezték arra, hogy a tiszta gyapjún kívül minél több másfajta ipari alapanyagot használjon fel. A pótanyag felhasználás mélypontját a papírfonal felhasználás jelentette 1942-től, ami a termékek minőségromlásához vezetett. A Fésűsfonó a verseny megakadályozása érdekében két esetben is kartell alapítását kezdeményezte. 1930-ban egy gyapjúipari kartell létrehozása érdekében megállapodást kötöttek a csepeli Magyar Posztógyár Rt.-vel és a Richards Richárd Győri Finomposztó-gyárral a darabban festett és a dessinált szövetek ár- és eladási feltételeiről. Az 1937ben létrehozott új kartellben a termelést is felosztották bizonyos kvóták szerint. 1937 decemberében jött létre az ún. Fésüsfonal Egyezmény. Tagjai a Fésűsfonón kívül: a Csepeli Fésüsfonal-gyár, a Kistarcsai Fésűsfonó-gyár, a Kokron József és Fiai Kötszövöttáru-gyár, az Első Rákospalotai Kötő-kötszövő-árugyár és a Soproni Fésűsfonalgyár. Az egyezmény betartásának ellenőrzésére hozták létre a Fésüsfonók Ellenőrző Irodáját, amely betekinthetett a gyárak üzletvitelébe. A tagok nem létesíthettek az egyezmény fennállásának ideje alatt új belföldi gyárakat, és ilyenek alapításában sem vehettek részt. A közösen megállapított áraknál olcsóbban nem értékesíthettek. A vevőket csoportokba osztották, a kvóták szerint. A kartell 1947. december 13-ig állt fenn.