Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 14. Budapest, 2004)

Bevezetés

A trianoni Magyarország területén ilyen nagyszámú vállalat működése önmagában is az iparág fejlettségére, kapacitásának nagyságára utal. Az élelmiszeriparban és a vegyiparban ennél nagyobb volt az ún. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok (rt.-k, kft.-k) száma, egyéb iparágakban azonban kisebb. A számok, természetesen, csak felületes tájékoztatást adhatnak. A könnyűipar, azon belül a textilgyártás a gazdasági életnek nehezen felmérhető területe, termelésének értékét csak becsülni lehet. A textiliparban a kisüzemek, a bedolgozás, sőt, a háziipar szerepe felmérhetetlen jelentőségű. Míg a textilgyárakban naponta több ezer méter szövet került le a gépekről, egyidejűleg még virágoztak a falusi és városi takácsok kisműhelyei. A textilgyártás bizonyos, főleg befejező folyamatainak gépesítése nem is oldható meg tökéletesen, a gépi konfekcionálás pl. nem felel meg az igényeknek. Bár az orsó és a guzsaly múzeumba került, a legfejlettebb gyáriparral rendelkező országok textilipari termelésének értéke sem mérhető fel a nélkül, hogy a szabóságok, kötödék, műstoppolók, kalaposok, kesztyűvarrók és más, textíliával foglalkozó kisüzemek által megtermelt javakról elfeledkezhetnénk. A fejlettségi szintet mégis az mutatja, hogy a gyárak mikor, milyen színvonalon képesek átvenni a géppel is elvégezhető munkákat a kisüzemektől. Az 1947-1948-as üzletévben, a háború után és az államosítás előtt, 226 textilipari és 46 bőr-, cipő- és szőrmeipari bejegyzett cég létezéséről tudhatunk. Ezek az adatok - az előzőtől különböző csoportosításban - a termelés koncentrálódását, a gyárösszevonásokat, továbbá a háborús veszteségeket tükrözik. A textil-, szőrme- és bőripar különleges jelentősége abban áll, hogy elsőrendű társadalmi szükségleteket elégít ki, meg kell felelnie az egyre jobb minőségű termékek iránti igénynek, egyre magasabb színvonalú árukkal kell megjelennie a piacon. A textiltermékeknek, kisebb mértékben a szőrme- és bőrtermékeknek, különleges tulajdonsága az is, hogy az alapanyagtól a végső megjelenési formáig igen hosszú az út, a nyersanyagok csak többszöri feldolgozási folyamatok után válnak használhatóvá. A termék minősége igen szorosan függ a termelés fejlettségi szintjétől. A XX. századi gazdaság- és társadalomtörténeti irodalom az egyes országok gazdasági fejlettségének színvonalát a textilgyártás fejlettségével egyenes arányban értékelte. A textilipar körébe tartozó korszakalkotó találmányoknak köszönhetően vált Anglia a „világ ipari műhelyévé", és az ipari forradalom ilyen vívmányainak megkésett térhódítása miatt tekintették a legtöbb kelet-európai országot, köztük Magyarországot iparilag elmaradott területnek. A XVIII. század nagy ipari forradalmának egészében is a textilipari technikák átalakulása játszott úttörő szerepet. A fejlett ipari országokban lezajlott textilipari forradalmat három szakaszra tagolják: az első a XVIII. század első kétharmada, az egyre sűrűbben jelentkező találmányok időszaka. A második, a robbanásszerű kibontakozás korszaka 1767-től 1805-ig, Hargreaves és Arkwright fellépésével kezdődik, amikor a textilipari technikát átformáló döntő jelentőségű találmányok elterjednek. A mechanizálás a századforduló idejére már minden részfolyamatot - a fonáson és a szövésen túl a nyomást, csévélést, írezést, fehérítést, kalanderezést, mosást, perselést magával ragad, és fokozatosan teret hódít a pamut mellett a gyapjú-, len- és selyemiparban is. A harmadik a konszolidáció időszaka: a XIX. század közepéig a modern technikai eljárások kiszorítják a konzervatív módszereket, és a textilgyártás gépi nagyiparrá alakul át. Az ipari forradalomnak ez a harmadik szakasza is hoz még jelentős találmányokat, mint pl. a gyűrűsfonógép, amelyet az amerikaiak 1878-ban mutattak be a párizsi világkiállításon. 1774 és 1825 között Angliában szigorú büntetőrendelkezések tiltották a textilipari gépek és alkatrészek kivitelét, rajzaik, terveik kicsempészését, szakemberek kivándorlását. A találmányok elterjedését azonban csak késleltetni tudták, megakadályozni nem. Kémek és csempészek, később a gyártási eljárásokat publikáló szakirodalom jóvoltából a találmányok eljutottak Franciaországba, Amerikába, Belgiumba, Lengyelországba, Poroszországba, Szászországba, Oroszországba, és a Habsburg Birodalomba is. A XIX. század első évtizedeitől kezdve ezekben az országokban is kialakult a gyári nagyipar, és itt is a fonó-, szövő- és más textilgyárak élenjárasával. A gyáralapítás a manufaktúrákkal ellentétben nagystílű alapítási aktus, tudatos tőkeinvesztáció, hiszen új gépek beszerzése, üzemeltetése, épületek fenntartása, a manufaktúrák bedolgozásos munkáltatásával szemben az ettől eltérő munkafeltételek megteremtése tőkeigényes, és a manufaktúrára nem jellemző a tőkeerősség. A gyáripar fejlődése gyökeresen új korszakot jelentett, ami általában a manufaktúrák elsorvadásával járt együtt. Kivételt képezett az az eset, amikor a manufaktúrából fejlődött ki a gyár. Az első magyarországi gyárak megjelenése éppen ennek a kivételnek a reprezentációja. A modern gépi nagyipar kialakulásáról csal a XIX. század végétől, a textiliparban az 1920-as évektől beszélhetünk. A textiliparban tapasztalt elmaradottsággal szemben a magyarországi bőriparról a XVIII. században az egész világon kitűnő vélemény alakult ki. Az újkor első évszázadaiban már messze földön nagy hírnévnek, jó kelendőségnek örvendtek a timsóval cserző magyar tímárok készítményei és mesterségbeli eljárásai. Az iparban használatos kifejezések átkerültek a nyugati nyelvekbe is. A XIX. század első felében a timsós „fehértímárság" helyébe a szömörcével (sumach) dolgozó tabakosság lépett, a növényi cserzés. Ezt az eljárást is a magyar tímároktól vették át nyugat-európai szaktársaik. A szőrmeipar hasonlóképpen több évszázados múltra tekinthet vissza, és mindig egyike volt a jellegzetes magyar iparágaknak, mai szóval élve termékei igazi hungarikumoknak számítottak. Az ügyes kezű iparosok kikészített és festett báránybőrökből a magyar népviseletre jellemző subákat, kucsmákat és sokszor a népművészeti