Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 14. Budapest, 2004)

Goldberger Sám. F. és Fiai Rt.

vigonyfonodát létesítettek. 1929-ben megszerezték a német Bemberg cég müselyemgyártmányai kikészítésének kizárólagos jogát. A német ügynökök ezt először Szurday Róbertnak, a legnagyobb vetélytárs, a Magyar Pamutipar Rt. igazgatójának ajánlották fel, de ő nem vállalta a kockázatot. Goldbergernek ez az új üzlet is sikert hozott, a Parisette bel- és külföldön keresetté vált. A gyár az 1930-as években lépést tartott a technikai - műszaki fejlődéssel. Jelentős haladást jelentett a filmnyomás bevezetése, a szintetikus indigó használata. A gazdasági válság a cégnek csak a kartonnyomó-ipari üzemét érintette. G. Leó a kartonnyomó-ipari túltermelési válság mérséklésére létrehozott egy nyomóipari kartellt, amely azonban hamarosan felbomlott, mert a tagok az egyezményeket nem tartották be. A nagykereskedelmi konkurencia csökkentésére G. Leó külön eladási szervet létesített. Az 1918-ban alapított Budapesti Textilmüvek Rt.ből, amely csak formálisan működött, létrehozta a Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Rt.-t. Ide helyezték át azokat az alkalmazottakat, akik addig is az anyavállalat eladási, számlázási és értékesítéssel kapcsolatos teendőit végezték. A vállalat hitelszükségletének biztosítása céljából bankári szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal. Ennek értelmében a cégnek a Hazai Bankon kívül minden más pénzintézettel fennállott összeköttetéseit meg kellett szakítania. A kapcsolat még szorosabbá vált, amikor 1937-ben a PMKB G. Leót igazgatósági tagjává választotta. A részvénytársaság fejlődése 1938 után újabb lendületet vett. Az óbudai és a kelenföldi gyár 1939 és 1943 között 3200-3400 munkást foglalkoztatott. Vezetőit azonban zsidó származásuk miatt egyre több támadás érte szélsőjobboldali körök részéről. Ezt G. Leó azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy a részvénytársaság igazgatóságát az uralkodó körök befolyásos képviselőivel erősítette meg. Igazgatósági tag lett a társaságnál ifj. Horthy Miklós, hg. Hohenlohe Ferenc, dr. Szüllő Géza és mások. Közismertté vált G. Leónak a Horthy családdal fenntartott összeköttetése. Horthy Miklósné jótékonysági akcióiban G. Leó bőkezűségére mindig számíthatott. A cég 1934-től a Magyar Nemzeti Bank engedélyével gyártmányai értékesítésére külföldön több leányvállalatot alapított. A British Fabrics Ltd., London (BRIFA) a tengerentúli piacokat, a Les Enpression Goldberger S. A., Brüsszel a belga, a Tessile Italo Magiura S. A. az olasz, az S. A. des Soceries Goldberger, a Goldsoie a francia piacot látta el árukkal. A Kanadába és az USA-ba irányuló export lebonyolítására Genfben Goldray S. A. néven alakult leányvállalat. A Fergusson Brothers Ltd.-vel közösen alapították meg az angliai Carlisle-ben az Eden Vale Ltd.-t. Belföldön is alapítottak leányvállalatokat. 1938-ban Unterreinen Viktor és dr. Görgey István tulajdonosoktól megvásárolták a Magyar Háziipari és Iparművészeti Kft.-t, és később beolvasztották az exportosztályba. 1940-ben megvásárolták a Neumann László Kft.-t, és nevét Divatújdonságokat Árusító Kft.-re változtatták. Ez foglalkozott aztán méteráruk eladásával. Az exportosztályt G. Leó unokatestvére, G. István vezette, természetesen az elnök-vezérigazgató irányítása alatt. Mind az öt kontinensen kiépítette az exportképviseleteket. 1936-ban G. Leó körutazást tett az USA-ban és Kanadában, amely után újabb képviseleteket állított fel. Európa 51 városában 123 cég, Ázsia 21 városában 43 cég, Afrika 23 városában 30 cég, az USA 6 városában 12 cég, Közép-Amerika 14 városában 18 cég, Dél-Amerika 11 városában 18 cég, Ausztrália és Új-Zéland 4 városában 6 cég képviselte a vállalatot. 1938—1939-ben jutott el a cég a csúcsra. Termékeinek felét exportálta. Több világkiállításon kapott díjakat, kitüntetéseket. G. Leó a hazai piac meghódításáért is megtett mindent. Fergeteges reklámot indított a BembergParisette kelmék népszerűsítésére, és ennek révén cége népszerűsítésére. Országszerte 676 kirakatban mutatták be a Goldberger-Bemberg anyagokat. Óriási pénzeket fizettek ki újsághirdetésekre. A Vörösmarty téri divatbemutatón Miss Parisette-t választottak. Rimszkij-Korszakov Seherezádéjában a balett-táncosnő Parisetteben táncolt, a színésznők a főváros legkülönbözőbb színházaiban az ajándékba kapott Parisette-ben léptek színpadra. A pesti nyelv szerint „Az ország Molnár Ferenc színdarabjaiból tanult meg szeretni, Ady Endre líráján lett intellektuálisan forradalmi, és Goldbergerék ízlése szerint tanult meg öltözködni." G. Leó személyes kapcsolataival is népszerűsítette üzletét. Levelezett írókkal, tudósokkal, színészekkel, különféle egyesületekkel, bőkezű adakozónak számított. 1937-ben 350 000 pengős alapítvánnyal ő létesített a József Nádor Műegyetemen textilkémiai tanszéket, amelynek élére dr. Csűrös Zoltán került. Jelen volt a közéletben, a felső körökben, nem csak mint felsőházi tag, hanem számos szakmai szervezet vezetőségének is tagja. Népszerűségét növelte gyári szociális létesítményeinek híre is. A munkásokkal való bánásmódjáról megható történeteket meséltek. Annyi biztos, hogy a Goldberger gyár a textilgyárak között a legjobb fizetéseket biztosította munkásainak és alkalmazottainak, de meg is válogatta őket. A gyárban Magyarországon elsők között működött munkapszichológiai laboratórium, ahol alkalmassági vizsgán választották ki a jelentkezőket. A vállalat a háború éveiben is talpon maradt. 1941-től a tengerentúli kapcsolatok megszakadtak, ekkor megerősítették az összeköttetéseket Törökországgal és a Balkánnal, készáruexport fejében jutottak nyersanyaghoz. Varga József iparügyi miniszter a második zsidótörvény után engedélyezte, hogy G. Leó megtarthassa elnökvezérigazgatói beosztását 1945. január 1-éig. Bár a nyersanyagbeszerzési gondok egyre súlyosabbá váltak, és az ún. zsidótörvények a gyár szakembergárdáját megtizedelték, az elnök-vezérigazgató töretlen optimizmussal a