Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött ásványolajfinomító vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 9. Budapest, 2003)

Erdélyi Magyar - Olasz Ásványolaj-ipar Rt. (Z 1408)

folytak a magyar és az olasz partnerek között, és tervezet készült arról, hogy az olasz csoport részvényeiből 15 %-ot átad a magyaroknak, s az így keletkező 50 %-os érdekeltséget, valamint a vállalat vezetését a Fanto Egyesült Magyar Ásványolaj gyárak Rt. magyar vállalat veszi át. A részvénytranzakció végül más módon valósult meg. 1943-ban az alaptőke 50 %-a a Magyar Államkincstár, 25 %-a a Fiat, 25 %-a pedig az Azienda Generálé Italiana Petroli, Milánó (AGIP) cég kezébe került. A vállalat 30 tisztviselőt és 150 munkást foglalkoztatott. A háború következtében a vállalat teljes anyag- és árukészletét elvesztette, telepei pedig kikerültek birtokából. A 1945 után nem fejtett ki üzleti tevékenységet, működése erdélyi telepeinek visszaszerzésére irányult. A kolozsvári telepet - amelynek tulajdoni átírása nem történt meg - a régi tulajdonosok a háború után visszavették. A marosvásárhelyi telepet a visszavonuló német csapatok felrobbantották, majdnem teljesen megsemmisült. Az orosz hadsereg bevonulása után a CASBI (idegen vagyontárgyak kezelésére alakított román állami intézmény) vette kezelésbe a telepet. A dési telepen is robbantottak a németek, de az nem szenvedett olyan károkat, mint a marosvásárhelyi, és kisebb mértékben üzemképes maradt. A telepet a korábbi tulajdonosok visszaperelték, azzal az indoklással, hogy kényszer hatása alatt adták el. A bíróság az indokot elfogadta, de a tulajdonosokat a vételár visszafizetésére kötelezte. A vállalat ezek után sem mondott le a telepek visszaszerzéséről. Azok együttes értékét 1,5-2 millió Ft-ra becsülték. Miután a kolozsvári és dési telep helyzete nem tisztázódott, szerették volna elérni a marosvásárhelyi telep felszabadítását a CASBI zárlat alól. Ehhez mellékelni kellett volna egy nyilatkozatot, miszerint a vállalatban sem olasz, sem német tőke nincs. Ezt a nyilatkozatot az olasz részvényesek nem írták alá. így a vállalat kézzelfogható vagyona a Kristóf tér 3. sz. alatti irodahelyiségre, annak berendezésére és kisebb laboratóriumi eszközökre korlátozódott. A vállalati kiadások fedezése a forint bevezetése előtt a Pénzügyminisztériumtól kapott kölcsönből történt. 1947ben eladták a Kristóf téri irodát és annak berendezéseit, és ettől kezdve dr. Szomjas József Rudolf rakpart 6. sz. alatti lakásában intézték a vállalat ügyeit. Az ügyintézést dr. Szomjas egyedül végezte, ő próbált kapcsolatot teremteni az erdélyi telepekkel, de a tárgyalások sikertelenül végződtek. 1948. jún. 30-án Szomjast is elbocsátották. Forintmérleget a vállalat már nem készített. Erre nem is kötelezték, mivel belföldön nem fejtett ki semmilyen üzleti tevékenységet. A Pénzügyminisztérium megadta az engedélyt, hogy a vállalat lépéseket tegyen a külföldi tulajdon visszaszerzésére, de erre már nem került